Mezőgazdaság és biodiverzitás
Mezőgazdaság és biodiverzitás

Köztudott, hogy az olyan élelmiszerek, mint a marhahús előállítása túlméretezett lábnyommal járhat, ha a szén-dioxid-kibocsátásról van szó. Egy új tanulmány az eddigi legrészletesebb adatokat nyújtja az élelmiszerek biológiai sokféleséggel kapcsolatos hatásairól. Az eredmények fenntarthatóbb táplálkozáshoz vezethetnek. A tanulmány szerint az egyik fő probléma akkor jelentkezik, amikor az élelmiszertermelés átfedésben van olyan területekkel, amelyeket a természetvédelem szempontjából kiemelt fontosságúnak minősítettek.

Az élelmiszertermelés továbbra is a biológiai sokféleség csökkenésének fő oka. Sajnos rendszerint hiányoznak a rendszeres adatok arról, hogy mely termékek és mely országok járulnak hozzá leginkább ehhez a veszteséghez. Ennek a tudásnak a hiányában nem lehet megfelelő gazdálkodási terveket sem készíteni, így a mostani kutatás ezért is hiánypótló lehet.

Kutatásunk a mezőgazdasági földhasználatra vonatkozó információkat a fajok élőhelyeivel veti össze, hogy megállapítsa, mely növények okozzák a legnagyobb károkat a biológiai sokféleségre nézve

– mondta Keiichiro Kanemoto, a kiotói Emberiség és Természet Kutatóintézet (RIHN) docense, a tanulmány egyik vezető szerzője.

A Proceedings of the National Academies of Science című folyóiratban közzétett tanulmány rangsorolja, hogy mely árucikkek származnak a természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú régiókból. Míg a korábbi tanulmányok számszerűsítették a mezőgazdaság szén-dioxid-, föld- és vízlábnyomát, a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat fenyegető, a mezőgazdaságból eredő veszélyek kevéssé ismertek. Emiatt gyakran figyelmen kívül hagyják őket, ám az új eredmények várhatóan segíteni fogják a biológiai sokféleséget védő, ugyanakkor a globális élelmezésbiztonságot megőrző szakpolitikák kialakítását.

A tanulmány 50, mintegy 200 országból származó mezőgazdasági termékre terjed ki, és a különböző területek természetvédelmi értékének becsléséhez mezőgazdasági adatokra, a globális ellátási láncok adatbázisára és új ökológiai modellekre támaszkodik, amelyek több mint 7000 faj természetvédelmi adatait tartalmazzák. A nemzetközi kutatócsoport a mezőgazdasági területeket természetvédelmi prioritásuk alapján négy szintre osztotta, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. Ezután meghatározták, hogy az egyes mezőgazdasági árucikkeket mely prioritási szinteken termesztik.

A kutatók megállapították, hogy az összes gazdálkodás mintegy egyharmada a legmagasabb természetvédelmi prioritásúnak ítélt területeken folyik. Az olyan alapvető élelmiszereket, mint a marhahús, a rizs és a szójabab, általában a magas természetvédelmi prioritású területeken termelnek. A kutatók munkája arra is rámutatott, hogy sok területen akkor is folyik valamilyen gazdálkodás, ha annak természetvédelmi értéket kellene őriznie, emellett más helyettesítő termékeket, például árpát és búzát túlnyomórészt alacsonyabb kockázatú területekről szereztek be.

(Forrás: norwegianscitechnews.com)

search icon