A kerti zümmögéskoncerthez májusban csatlakozik a cserebogár is, de van, aki már március óta húzza az igát. Szó szerint, ugyanis leginkább ezen ritka faj melósaival találkozhatunk a virágok körül.
Sokan félnek tőlük, mások szerint viszont aranyos, kedves kis „repülő kutyák”. Bolyhos-csíkos helikopterek, veszélyt hirdető színekkel, mégsem ártanak a légynek sem, ellenben hihetetlenül fontos munkájuk van. Ők a Bombini nemzetség utolsó nemének, a Bombus-nak a képviselői. Habár nemük az egyetlen, ezen belül 15 alnem és több mint 250 faj tartozik ebbe a rendszertani sorba.
Magyarországon a poszméhek egyetlen faja él csupán, népies nevén a dongó. Szinte lehetetlen nem találkozni vele a kertben, vagy a vízparton egy-egy strandolás alkalmával, ahol virágról virágra zümmögve gyűjti a virágport. Érhető, ha elsőre ijedelmet kelt a nem is annyira apró rovarhelikopter, főleg, hogy színei az állatvilágban a veszélyesség egyértelmű hirdetői. Habár van fullánkjuk, ezt csak a legritkább esetben használják védekezésre, egyébként nagyon jámbor állatkák.
Annyira dolgosak, amennyire békések, hiszen méretükből fakadóan egy dongó akár több száz méh munkáját is elvégezheti egy nap alatt. Szerepük a beporzásban rendkívül fontos, mivel a virágok belsejéig is elérnek, és sokkal biztosabban juttatják célba a virágport egyikből a másikba, mint méretesebb társaik. Csakúgy, mint a méheknél, náluk is főként a nőstények dolgoznak, akik nem szaporodnak, csak a királynő. Ráadásul utóbbi az egyetlen, aki a dongóállamból átvészelheti a telet, s következő éven új „királyságot” alapíthat.