Tavasszal sokszor látni, ahogy a madarak gyűjtik a fészekhez való alapanyagot, és építkezik a pár mindkét tagja. Csakhogy a fészket nemcsak rakni, hanem varrni is lehet!
Nem egy újabb madárodúprogramról van szó, ahol kiélhetjük a kézügyességünket és egy kis „csináld magad” varrószakkör után a fákra aggathatjuk az általunk készített költőhelyeket. A varrómadár ugyanis nincs rászorulva arra, hogy helyette készítsük el a nászutas lakosztályt. Vannak olyan madarak, akik sárból tapasztanak maguknak lakhelyet, mások ágakból-bogakból rakják össze, míg megint mások odvakba vagy más madár fészkébe rakják tojásaikat. A varrómadár viszont sokkal különlegesebb!
Sajnos itthon nem valószínű, hogy találkozunk vele, mivel Ázsiában honos: Kína, India, a Maláj-félsziget és Jáva szigete a lakhelye, habár ki tudja, mit hoz a klímaváltozás. Mondjuk, ehhez az kellene, hogy nagy számban teremjen hazánkban a mangó, és olyan pókok éljenek nálunk, amelyeknek a kokonját ellophatja, hogy később cérnaként felhasználja. A lényeg az, hogy minél strapabíróbb leveleket találjon erre a célra, amelyeket tölcsérré formálva, kibélelve használhat.
Ha ez önmagában még nem lenne elég érdekes, tovább cifrázza ez a rendkívül kicsi, mindössze 13 centiméteres madárka: különböző színű tojásokat rak a saját csőrével varrt bölcsőbe, amelyet a tojó épít, és amelyhez a leendő apa szállítja az építőanyagot. Az apróságok aztán kevesebb mint két hét múlva ki is kelnek, és újabb két hét múlva már ki is repülnek a fészekből.
Kapcsolódó bejegyzések
Ki a csimazt evő huputa?
És mi az a csimaz? És mitől büdös ez a madár? Megannyi feszítő kérdés, de tiszta vizet öntünk a pohárba és megtaláljuk a válaszokat.
