Az emberiség a 9 bolygó szintű ökológiai korlátból már 6-ot átlépett – hangzott el múlt szerdán a Magyar Közgazdasági Társaság Környezetgazdaságtani Szakosztálya által rendezett kerekasztal-beszélgetésen. A résztvevők elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy összeegyeztethető-e a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság. A kérdés évtizedek óta vita tárgya tudományos körökben, fontosságát pedig jól mutatja, hogy a fősodratú közgazdaságtan, illetve a politikai szereplők még mindig a GDP növekedését tekintik a siker kulcsának. De vajon javulhat-e a környezet állapota, ha véges világunkban továbbra is a végtelen növekedés mellett tesszük le a voksunkat?
Nem a GDP a legfontosabb szempont
Az erőforrások felhasználása, az anyagáram és az energia a lényeg. Ha ezek nem nőnek, akkor még növekvő GDP mellett is fenntartható lehet a gazdaság Csutora Mária, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára szerint. Ezt viszont eddig nem sikerült elérnie az emberiségnek. Példát is említett a szakember. Mint mondja, az Európai Unióban „iszonyatos energiahatékonysági előrelépés” valósult meg az elmúlt 20 évben, ezzel párhuzamosan viszont a fogyasztás is drasztikusan nőtt. A javulás mindig csak eseti volt, a visszapattanó hatás pedig eltünteti azt az előrelépést, ami megvalósult. Ezt láthattuk a pandémia idején, a visszaesés után érzékelhető növekedés esetében is.
A gazdasági növekedés legelfogadottabb definíciója szerint a gazdaságban termelt termékek és szolgáltatások inflációval korrigált piaci értékének növekedése egy bizonyos időszak alatt. Ezt a közmegállapodásnak megfelelően általában a reál GDP, vagyis a reál bruttó hazai termék százalékos emelkedésében szokás mérni. (Wikipedia)
Gébert Judit, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa szerint is elsősorban az anyagáram a kulcs: tudjuk-e függetleníteni a felhasznált nyersanyagok mennyiségét a gazdasági növekedéstől? Bár lokálisan szép számmal találni olyan példákat, ahol az anyagáram elszakad a GDP-től, globálisan sajnos épp ennek az ellenkezője figyelhető meg. Sőt, az anyagáram növekedése nemcsak párhuzamos a GDP-vel, de azt meg is haladhatja. Gyakran felmerülő érv, hogy a szolgáltatásokra építő növekedés anyagigénye jelentősen kisebb, így a tercier szektorra alapozva szakadhatna el a növekedés a nyersanyagigénytől. Sajnos azonban az empirikus eredmények nem ezt támasztják alá.
A GDP-növekedésnek haszna is van bőven
A kerekasztal résztvevői nagyjából egyetértettek abban, hogy nem a gazdasági növekedés a környezeti romlás fő okozója. Sőt, ahogy Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára fogalmazott, most élünk a legjobban, a fejlett országok szegényebbjei is olyan kényelemben élnek, mint évszázadokkal korábban a legtehetősebb nemesek. A gazdasági növekedés önmagában nem rossz dolog. Ahogy erre Bartus Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára felhívta a figyelmet, az ezredfordulón a születéskor várható élettartam a duplája volt az 1900-as évek mutatójának, ez pedig nagyban köszönhető a gazdasági növekedésnek. Elengedhetetlenül fontos kérdés viszont, hogy megtanuljunk megfelelően reflektálni a szűkös természeti erőforrások jelentette kihívásra. A szakember szerint „az életünk elég nyomorúságos lesz, ha elveszítünk néhány ökoszisztéma-szolgáltatást”.
Ahogy Csutora Mária mondta, a 20. század eleji szintre nem mehetünk vissza, de a 20, 30, 50 évvel ezelőtti fogyasztási szint nem elképzelhetetlen. Merthogy az igazi problémát a mértéktelen fogyasztás jelenti, de ezt gyakran még nem vagyunk hajlandóak belátni. Sokszor még ma is a bővülő népességű fejlődő országok kerülnek a célkeresztbe, még akkor is, ha már egyáltalán nincs jelen a kiugró népességnövekedés. Kerekes Sándor Banglades esetét hozta példaként. A dél-ázsiai országban 20 éve még 4 felett volt a termékenységi arányszám. Miközben azonban az egy főre eső GDP néhány százról néhány ezerre nőt – és itt még túlfogyasztásról beszélni súlyos tévedés lenne –, a termékenység 2 alá csökkent. Az összefüggést nem nehéz észrevenni, főleg akkor, ha megnézzük a fejlett országokban, így hazánkban is tapasztalható népességcsökkenést. Ebből is kitűnik tehát, hogy a gazdasági növekedésnek bőven létezik környezeti szempontból értelmezhető pozitív hozadéka is.
A beszélgetést Dombi Mihály, a Debreceni Egyetem docense moderálta, akivel nemrég a körforgásos gazdaság lehetőségeiről beszélgettünk Holnapután című podcastunkban. Alább a vele készült interjú olvasható!
Kapcsolódó bejegyzések
„Most már muszáj beszélni a kényelmetlen dolgokról is” – interjú
Maradhatunk a fejlődés útján úgy, hogy közben nem romboljuk le a jövőnket? Erre keresi a választ dr. Dombi Mihály, a Debreceni Egyetem kutatója.
A gazdasági igazságosság a fenntarthatóság egyik kulcsa
Önmagában azonban semmire nem jó a GDP növekedése. Azt akár az elmúlt évtizedek példáján is láthattuk, hogy a fejlett országok akár meg is oldhattak volna számos (környezeti) problémát, hiszen a gazdasági erejük megvolt hozzá, mégsem oldották meg. Ezt még most is megtehetnénk, ehhez viszont strukturális változásokra lenne szükség a gazdaságban. Ahogy azt Kolozsi Péter Pál, a Magyar Nemzeti Bank Jegybanki Eszköztár, Devizatartalék és Kockázatkezelési Igazgatóságának igazgatója elmondta, ma nagyon sok ember él olyan életszínvonalon, ami nem emberhez méltó. Ez pedig elsősorban abból fakad, hogy az elosztási viszonyok rosszak. Kerekes Sándor a multik példáját említi: nem ott fektetik be a pénzüket, ahol megtermelik, hanem olyan helyeken, ahol valójában már semmi szükség nem lenne erre.
Épp ezért a gazdasági növekedésnek önmagában semmilyen hozadéka nincs, csupán eszköz arra, hogy bizonyos célokat vagy épp életminőséget elérjünk – mutat rá Gébert Judit. A szakember szerint arra kell választ adnunk, hogy a környezeti korlátok figyelembe vételével mi az, amit megengedhetünk magunknak mint emberiség, majd pedig ezt osszuk el igazságosan! Persze ezt nemcsak globális szinten tehetjük meg, hanem a saját életünkben is meghatározhatjuk, mi az, amivel már elégedettek lennénk. Elképzelhető, hogy sokan dolgoznának inkább kevesebbet, hiszen fogyasztási igényeik is alacsonyabbak. A szakember szerint az egyik legnagyobb kihívás, hogy a gazdasági növekedést hogyan tudjuk olyan célok szolgálatába állítani, melyekkel meg tudjuk oldani a (környezeti) problémákat.
A válság önmagában nem katasztrófa, sőt..
A magas energiaárak réme egyre inkább a hétköznapjaink valóságává válik. Ez egyfelől ijesztő új helyzetet teremt, másrészt viszont ennek nyomán olyan változások indulnak, melyekre a környezetvédők régóta várnak. Az energiahatékonyság egyre nagyobb szerepet kap a közbeszédben, a spórolás pedig kezd a megvetendő pozícióból a felelősségteljesség fokmérőjévé válni. A változások nem önmaguktól indultak el, hónapok óta tartó energiaválság kellett hozzá. Ahogy a beszélgetésen elhangzott, egy „aranyközépút-szerű válság” akár hasznos is lehet, hiszen olyan dolgok történhetnek, melyek normál esetben sosem.
A teljes beszélgetés az alábbi videón tekinthető meg.
