Dr. Liptói Krisztinával, a Génmegőrzés-tudományi és Kisállattenyésztési Osztály vezetőjével a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézetének tevékenységéről, a génbankok szerepéről, továbbá őshonos haszonállataink in vivo és in vitro génmegőrzéséről beszélgettünk Gödöllőn.
A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézetének (HGI) mi az elsődleges feladata?
A tápiószelei központú NBGK gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Intézete több mint 120 éves múltra tekint vissza. A kezdetekben baromfi- és méhtenyésztés, illetve kutatás és oktatás céljával jött létre. Az intézmény fő feladatává 2010-ben vált a génmegőrzés. 2019-ben pedig megalakult az NBGK, amely Magyarország legnagyobb és egyben központi génbankjaként funkcionál, és teljes körű génbanki feladatokat lát el. A HGI-ben jelenleg négy osztályunk működik: a Haszonállat-fajtavédelmi, a Génmegőrzés-tudományi és Kisállattenyésztési, a Méhészeti és Méhbiológiai, illetve a Vízi Genetikai Erőforrások Megőrzése Osztály. Gyűjteményeinkhez, állományainkhoz kapcsolódóan ellátjuk a vonatkozó génmegőrzési és fajtavédelmi, kutatási-fejlesztési és innovációs, valamint vidékfejlesztési, oktatási és ismeretterjesztő tevékenységeket. A biodiverzitás vagy biológiai sokféleség a földi élet sokszínűségét, az élőhelyek, a fajok sokféleségét és a fajokon belüli genetikai változatosságot jelenti együttesen. Ezért a biodiverzitás védelmét és megőrzését intézetünk szintén kiemelt feladatának tekinti.
A génmegőrzés szempontjából mely fajták a kiemeltek?
Elsősorban a méh és a baromfi, melyek már a kezdetek óta az intézmény tevékenységének a fókuszában vannak, de a több évtizedes fennállásunk során számos állatfajjal és fajtával dolgoztunk génmegőrzési szempontból. Az in vivo baromfi génbank 1997-ben jött lére az összes hazai őshonos és régóta honosult fajjal és fajtával, 2010 óta in vivo emlős nukleusz populációkat is fenntartunk a kárpáti borzderes szarvasmarha, a vörös pofájú berke juh, továbbá a parlagi kecske és a magyar óriásnyúl fajtákkal. 2015-től lehetőségünk nyílt a haszonhalfajok megőrzésére is, a széles kárász, illetve a compó populációját tartjuk fenn. Modellprogram indult a kilenc magyar kutyafajta génbankjának kialakítására, illetve genetikai változatosságának vizsgálatára. A kutyák egygazdás állatok, az intézetben természetesen csak a DNS- és a spermamintáikat tároljuk. Ló-modellprogramot is működtetünk, amely a fajtarekonstrukció alatt álló muraközi ló genetikai vizsgálataival kezdődött, a jövőben pedig hucul ménektől nyert sperma mélyhűtését tervezzük, együttműködve az Őrségi, illetve az Aggteleki Nemzeti Parkkal. 2021-ben elindult a méhgénmegőrzési program is. In vivo baromfi- és víziszárnyas-génbankunkhoz in vitro baromfispermabank is tartozik. Ezt napjainkra kibővítettük embrionális őssejtek, illetve ivarszerv-szövetek mélyhűtött tárolásával, valamint DNS-bankkal.
A személyes találkozásnak köszönhetően lehetőségünk nyílt a központ területének rövid bejárására, ez csaknem 2 kilométeres séta volt. Vezetett „túránk” közben többféle magyar haszonállatfajtát is láthattunk. Mi a Haszonállat-fajtavédelmi Osztály feladata?
Az intézet génmegőrzési és fajtavédelmi tevékenységén belül az in vivo, vagyis a szőrben-bőrben megőrzés a feladat. Ez jelenti a megőrzendő fajta vagy típus kellően diverz, reprezentáns egyedeinek összegyűjtését, tartását, tenyésztését. Feladatunk továbbá a jellemző fenotípus meghatározása és leírása, valamint az ezzel kapcsolatos értékmérő tulajdonságok gyűjtése, elemzése. Ezen egyedekből a genetikai vizsgálatokhoz megfelelő mintagyűjtést is végzünk. Ez a mintagyűjtés adott esetben kiterjed – az NBGK tulajdonában levő egyedeken túl – a magánkézben fellelhető típusos egyedekre is.
Miért van szükség arra, hogy haszonállataink genetikai erőforrásait megvédjük?
1992-ben, Rio de Janeiroban köttetett meg a Biológiai Sokféleség Egyezménye, melyet hazánk 1995-ben írt alá. Ez az egyezmény ránk vonatkozóan a haszonállatok genetikai anyagainak védelmét foglalja magában. A FAO 2021-es adatai alapján az állatfajok 8 százaléka halt ki, 22 százaléka pedig a kihalás szélére került, ezen felül a madárfajok 24 százaléka, a házityúkfajták 32 százaléka kritikusan veszélyeztetett helyzetben van. Csak az elmúlt egy évtizedben 14 tyúkfajta tűnt el véglegesen. Tehát ezek az adatok is jól mutatják, hogy a génbankoknak valóban fontos szerepük van. Nemrégiben tagjai lettünk az EUGENA-nak, az Állati Genetikai Erőforrások Európai Génbanki Hálózatnak, mely együttműködésnek köszönhetően európai szinten is jobban láthatóvá vált a génbankok szerepe, beleértve a magyarországi tevékenységünket is.
Említette a nem túl biztató statisztikákat. A génbank által akár egy kihalás szélére jutott faj is megmenthető?
Igen, a génbankunk kiemelt célja, hogy olyan hatékony módszerekkel mélyhűtsük a szaporítóanyagokat, amelyekkel minél hamarabb és minél nagyobb egyedszámban vissza is tudjuk nyerni azokat a genotípusokat, fajtákat, amelyeket megőriztünk, ha erre ténylegesen is szükség van. Ezzel az eljárással valóban megmenthetünk különféle állatfajtákat a teljes kipusztulástól. Napjainkra a nagy termelési képességű intenzív fajták, és hibridek tenyésztése került előtérbe, így az őshonos fajták, amelyek ugyan ellenállóbbak, és jobb a húsminőségük, kiszorultak a termelésből. Viszont ha a cégek csak az intenzív kereskedelmi fajtákra és a termelés folyamatos növelésére koncentrálnak, akkor a másik oldalon sok tulajdonságot elveszíthetnek. Ha ez bekövetkezik, már nem lesz lehetőség mindezt visszanyerni. A génbankjaink segítségével ezek a tulajdonságok még visszanyerhetőek, illetve szimpla keresztezési eljárásokkal visszaépíthetők az adott kereskedelmi fajtákba. Ezért a jövő állattenyésztése szempontjából a génbankoknak stratégiai jelentőségük is van.
Mi történik az ellenállóbb fajtákkal?
Ebben az esetben lehetőség van arra, hogy az őshonos fajtákat keresztezzük kereskedelmi fajtákkal, így bár gyengébb termelési tulajdonságokkal, de más szempontból jobb védjegyekkel bíró fajtákat tudunk előállítani. Jól tudjuk, hogy jelenleg ez piaci rés, így a jövő mezőgazdaságában a nagy, tömeges élelmiszer-előállítás szempontjából nem tud meghatározóvá válni. A szaktudás átadása azonban fontos volna, legfőképpen olyan országokban, például Afrikában, ahol saját őshonos állatállomány áll rendelkezésre, és nagyobb termelési képességre lenne szükség. A meglévő, jól adaptálódó állományukat javíthatnák, ha kereszteznék őket az intenzív fajtákkal. Ez mindenképpen termelési többletet jelentene számukra.
Az in vivo génmegőrzés is szóba került. Ez mit jelent pontosan?
A génmegőrzésnek a legtermészetesebb és a legteljesebb módja az in vivo génmegőrzés, ami azt jelenti, hogy a fajtákat élő állapotban, kisebb létszámú (nukleusz) populációkban tartjuk fenn. Így történik ez a HGI génbanki baromfitelepén is. Időközönként a teljes telepi állományunkat genetikai diverzitásvizsgálat alá vetjük, melynek során ellenőrizzük, hogy az állományunk fenntartása megfelelő minőségben történik-e. Az elmúlt 5–10 évben folytatott vizsgálataink eredményei szerint az állományunk nem beltenyésztett, számottevő tulajdonságveszteség nem történt, ami azt bizonyítja, hogy a szakmai munka megfelelően zajlik.
Ezzel szemben az in vitro génmegőrzés laboratóriumi körülmények között, mélyhűtéssel történik.
Az in vitro génbankot 2013-ban hoztuk létre. Jelenleg 11 faj 34 fajtájától több mint 20.000 mintát őrzünk. Ide sorolandók a sperma, az embrionális őssejtek, az ivarszervszövetek, a DNS, a vér, illetve a szomatikus sejtek. A szaporítóanyagok, a DNS vagy a szövetminták megőrzését szaporodásbiológiai és molekuláris genetikai vizsgálatokkal támogatjuk, amelyekhez korszerű laboratóriumok állnak a rendelkezésünkre.
Milyen kutatások folynak az intézetben?
Alap- és alkalmazott kutatások egyaránt zajlanak. Az őshonos és régóta honosult fajták összegyűjtését követően in vivo és in vitro génbankokat hozunk létre, amit molekuláris genetikai, valamint diverzitásvizsgálatok segítenek. In vitro génmegőrzési módszereket is fejlesztünk sperma, embrionális sejt, illetve ivarszervszövet mélyhűtési eljárásainak kidolgozásával. Próbáljuk a génmegőrzésben résztvevő állatokat is bevonni a termelésbe keresztezések segítségével. A génmegőrzésben alkalmazott vizsgálatok eredményei hasznosak lehetnek a tenyésztő cégek számára is. Kutatjuk a klímaváltozás negatív hatásaira adható technológiai válaszok lehetőségét. Házityúk- és víziszárnyasfajok esetében már kész módszerek állnak rendelkezésre, amelyek alkalmazása az állományok jobb hőtűrő képességét biztosítja a forró nyári napokon. Méhészeti kutatásaink a méhészeti termékek, a méhfajtajelleg, a méhegészségügy, a pollen és a méhlegelő vizsgálatait ölelik fel, de méhtoxicitási teszteket is végzünk.
Mi a Haszonállat-génmegőrzési Központ jövőbeni célja?
Szeretnénk egy Nemzeti Haszonállat In vitro Génbankot létrehozni. A tervek már elkészültek az épület kivitelezésére, melynek megvalósításához némi támogatásra lenne még szükségünk. A központi in vitro génbank létrejöttével az összes hazai őshonos és régóta honosult fajnak és fajtának a szaporítóanyagát, illetve a DNS-ét egy központi helyen tudnánk tárolni, amely stratégiai jelentőségű a jövőre nézve.
Kollégáimmal együtt vallom, hogy a génmegőrzés kulturális örökségünk, melynek segítségével nemzeti kincseinknek számító állatfajainkat tovább őrizhetjük az utókornak.
