Egy új tanulmány szerint a megalodonok, a kihalt ikonikus cápák, amelyeket általában gigantikus szörnyetegként ábrázolnak a filmekben, nagyobbra nőttek a hűvösebb vizekben, mint a melegebb területeken.

A Historical Biology című folyóiratban vasárnap közzétett kutatás fényt derít arra, hogy a modern ember okozta klímaváltozás hogyan vezethet a tengeri élőhelyek eltolódásához.

Az Otodus megalodon körülbelül 15 – 3,6 millió évvel ezelőtt szinte az egész világon előfordult, de ma már csak a fosszíliákban található fogai és csigolyái alapján ismerjük. A tudósok szerint a faj meglehetősen nagy volt, legalább 15 méteresre, de akár 20 méteresre is megnőhetett, de egy nemrégiben készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az óriáscápa minden korábban feltételezett testfelépítése nem több „spekulációnál”.

Az új tanulmányban a kutatók, köztük az amerikai DePaul Egyetem munkatársai, újra megvizsgálták a Megalodon-fogak földrajzi előfordulásáról közzétett feljegyzéseket, valamint a becsült teljes testhosszukat. Az új kutatás eredményei arra utalnak, hogy a megalodonok átlagosan nagyobbak voltak a hűvösebb vízben, mint a melegebb vízben élő egyedek.

A kutatók úgy vélik, hogy a tanulmány megállapításai fontos szerepet játszanak annak megértésében, hogy a jelenlegi éghajlati válság hogyan gyorsítja fel a tengeri élőhelyek sarkvidéki szélességek felé történő eltolódását a csúcsragadozók, például a cápák esetében.

A tanulmány fő következtetése, hogy nem minden, földrajzilag különböző helyen élő megalodon egyed nőtt egyformán gigantikus méretűvé. Az általános elképzelés, miszerint a faj elérte a 18-20 méteres teljes hosszúságot, elsősorban a hűvösebb környezetben élő populációkra vonatkozik.

Forrás (independent)