Erről pedig egyértelműen az emberi tevékenység által okozott klímaváltozás tehet. A legrosszabb helyzetben a szubszaharai Afrika országai vannak, ahol 2050-re 86 millió ember kényszerülhet majd otthona elhagyására. A Világbank friss jelentése szerint globálisan 216 millió klímamigránssal számolhatunk az évszázad közepére.
Zimbabwében máris tízezrek kényszerültek arra, hogy elhagyják szülőföldjüket. Az országban az elmúlt 40 évben 1 Celsius fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, miközben 20-30%-al csökkent a csapadék mennyisége. Míg korábban az esős évszak már november elején elkezdődött, napjainkra december végére tolódott ki ennek kezdete, ez pedig a nagyrészt mezőgazdaságból élő lakosságot igen nehéz helyzetbe hozza.
Az ország aszály által sújtott területeiről az emberek a felföldi, nedvesebb területekre vándorolnak, ez azonban idővel belső feszültségeket kelthet a helybeliekkel.
Korábban hosszabb cikkben mutattuk be az egyik olyan kezdeményezést, mely egyfajta megoldást jelenthet az emelkedő hőmérséklet, és a sivatag terjeszkedése okozta problémákra. A Nagy Zöld Fal projekt azonban eddig kevés sikert ért el, noha már lassan két évtizedre tekint vissza a története.
A Világbank jelentése szerint azonban nincs minden veszve. Egy átfogó klímastratégia alkalmazásával a költözések akár 80%-a is megelőzhető lenne világszerte. Ehhez egyrészt globális kibocsátáscsökkentésre lenne szükség, másrészt az érintett területek klímaadaptációjának erősítésével. Ez utóbbit azonban, ahogy korábban írtuk is, komolyan akadályozza a fejlődő országok igen nagyfokú eladósodottsága.
A jelentés szerint a szubszaharai térség mellett 2050-re Kelet-Ázsiában 49-, Dél-Ázsiában 40-, Észak-Afrikában 19-, Latin-Amerikában 17-, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában pedig 5–5 millió embert érintenek majd közvetlenül a klímaváltozással járó problémák. (Qubit)