Itthon ugyan nem találkozunk vele a hétköznapokban, jó, ha tudjuk, hogy a „világ legveszélyesebb madara” címet viseli a sisakos kazuár.

Az emu és a strucc agresszív rokona első ránézésre valamiféle gonosz mesebeli őslényre emlékeztet. Kinézetére nem cáfol rá ingerlékeny természete és veszélyes fegyverzete sem.
A sisakos kazuárnak ugyanis elég komoly eszköze van a harchoz. Erős lábain éles karmai vannak, melyek komoly sérüléseket okozhatnak.

A fenti videóból is látszik tehát, hogy ha valaki olyan helyre megy, ahol közelről találkozhat velük, érdemes távolságot tartani.

Hol és hogyan élnek?

A sisakos kazuár az ausztrál és a pápua-új guineai trópusi esőerdők aljnövényzetének lakója.

A kazuár nem képes repülni. Bár vannak tollai és szárnyai, ezek nem teszik alkalmassá a repülésre. Így kénytelen gyalog közlekedni. Állítólag a fején található elszarusodott taraj – melyről a nevét is kapta – védi futás közben az alacsonyan lógó ágaktól. Étkezését tekintve mindenevő, de elsősorban a talajon talált gyümölcsöket eszik. Nem veti meg a különböző rágcsálókat és hüllőket sem.

A kazuárok annyira maguknak valók, hogy párzási időszakon kívül a saját területüket védve, egyedül élnek. Ha pedig akárki megzavarja vagy felbosszantja őket – legyen ez akár a saját fajtájukból való –, abból könnyen véres verekedés lehet. Párzási időszakban azonban toleránsabbá válnak egymással.
A kazuár szaporodásának érdekessége, hogy a fiókák kikelése után nem sokkal az anyamadár elhagyja a fészekaljat, és végül az apjuk neveli őket. Ő sem túl sokáig. 9 hónapos korukig vigyáz rájuk,16 hónapos korban az összes fiatal kazuárt elhajtja maga mellől.

Megmaradnak-e a kazuárok?

Harciassága és ereje ellenére a kihalás fenyegeti az észak-ausztráliai fajt. Megmaradását az erdőtüzek, az erdőirtások és a betelepített, illetve elvadult háziállatok is veszélyeztetik.

A faj fennmaradása egyébként a saját környezetében kiemelten fontos, hiszen a kazuár nélkül több növényfaj is bajba kerülne, amelyeknek magja csak akkor csírázik ki, ha áthaladt az állat tápcsatornáján. Nem csoda tehát, hogy felkerült a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös listájára. Ausztráliában állítólag mindössze 1500 egyed él.