A Csendes-óceán szigetei eddig példátlan egységben álltak ki a klímaváltozás ellen, ami nem is csoda: a tengerszint emelkedése miatt saját létük forog kockán. Most azonban egy új törésvonal rajzolódik ki a térség szigetországai között: a mélytengeri bányászat kérdése.

A tengerfenéken rejlő ásványi kincsek – főként a kobalt, a nikkel és a réz – kulcsfontosságúak a modern technológiát alkalmazó berendezésekhez. Ezek a nyersanyagok a szárazföldön igencsak szűkösen állnak rendelkezésre, némelyikük bányászata pedig komoly természetpusztítással és emberi jogi problémákkal jár együtt. Ezért egyre fontosabbá válhat a mélytengeri bányászat, a Csendes-óceán szigetországai pedig igyekeznek is kihasználni a lehetőséget.

Kapcsolódó bejegyzések

Pusztító hatása lehet, jövőre mégis indulhat a mélytengeri bányászat

Felkavarta az állóvizet a mélytengeri bányászat: mi a gond vele?

Nauru, Tonga és Kiribati már koncessziókat adtak ki nemzetközi cégeknek, és a Cook-szigetek is kötött államközi megállapodásokat a kitermelésre. Számukra ez óriási gazdasági lehetőség, a kiugrást jelentheti jelenlegi helyzetükből. Azonban, ahogy erre a The Conversation rámutat, a rövid távú gazdasági előnyöket nem minden régiós ország osztja, ez pedig éket verhet a klímafronton egységes országok közé. 

Francia Polinézia például ellenzi a bányászatot annak hosszú távú környezeti kockázatai miatt. Ahogy az ország elnöke, Moetai Brotherson mondta, a mélytengeri bányászat olyan, mintha „Istent játszanánk az élet bölcsőjében”, és amíg ő az elnök, náluk nem lesz ilyesmire példa.

A mélytengeri ökoszisztémákról keveset tudunk, de azt igen, hogy lassan regenerálódnak. A kutatók megállapították, hogy a több mint 40 évvel ezelőtt kísérleti bányászat céljából kitermelt területeken még mindig láthatók a fizikai károsodások, és a mozgásképtelen korallok és szivacsok továbbra is ritkák. A kitermelés viszont kíméletlen: a bányászatra használt gépek az érceket a felszínre pumpálják, a szennyvizet pedig visszavezetik. Ez üledékfelhőket hoz létre, amelyek elfojthatják a tengeri életet. 

A vita persze messze túlmutat a térségen. A világ figyelme a Csendes-óceánra szegeződik, hiszen itt dőlhet el, hogy a tiszta energiához vezető út milyen áron valósul meg: újabb ökológiai kockázatok, sőt katasztrófák árán, vagy a természetet megőrizve, lassabb léptekkel. Közben a kérdéssel foglalkozó világszervezet, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (International Seabed Authority) egyelőre nem engedélyezi a kereskedelmi bányászatot, de a nyomás rajtuk is egyre nagyobb, hiszen a fent említett stratégiai nyersanyagok egyre keresettebbé válnak. 

Borítókép: canva.com