Az Oxfordi Egyetem kutatói hozzájárultak egy tanulmányhoz, amely szerint nagyon kevés mélyzátony rendelkezik valamilyen védelemmel, annak ellenére, hogy számos fenyegetéssel kell szembenézniük. Az ENSZ biológiai sokféleséggel foglalkozó COP15 konferenciáján a kutatók felszólították a politikai döntéshozókat, hogy foganatosítsanak konkrét intézkedéseket és célokat e biológiai sokféleség azonnali védelme érdekében.
Miközben a világ vezetői, kormányzati tárgyalófelek, tudósok és természetvédők az ENSZ biológiai sokféleségről szóló konferenciáján, a COP15-ön összegyűlnek, hogy megállapodjanak a természet pusztulásának megállításáról és visszafordításáról, tengerkutatók és természetvédők egy nemzetközi csoportja kérést fogalmazott meg a mélytengeri zátonyok sürgős védelme érdekében.
Felhívásuk alapja egy új tanulmány, amelyet a Conservation Letters című folyóiratban nemrégiben tettek közzé, és amelyet az Oxfordi Egyetem, a Nekton, és a Nyugat-Indiai-óceán tudósai vezettek.
Ez a kutatás első alkalommal erősíti meg, hogy a mély zátonyok élőhelyei, különösen az Indiai-óceán nyugati részén, nagyrészt védtelenek
– írja cikkében az Oxford Egyetem.
A 30 m mélység alatt található mélyzátonyok alapvető funkcióikkal védenek az éghajlatváltozással szemben. Az óceánok egészsége és az élelmezésbiztonság szempontjából kiemelt jelentőségük van, miközben menedékhelyként is szolgálnak a sekély vízben élő, veszélyeztetett éllatfajok számára.
Ennek ellenére a mély zátonyok alig részesülnek védelemben, pedig földrajzi kiterjedésük nagyobb, mint a sekély zátonyrendszereké. Továbbá a sekély vizekben történő mélytengeri halászati technológiák azt eredményezik, hogy a mély zátonyokat egyre inkább kihasználják a part menti közösségek, amelyeknek a halakra az élelmezésbiztonságukhoz van szükségük.
Kapcsolódó bejegyzések
Korallok szaporításával próbálkoznak a Maldív-szigeteken
Annak ellenére, hogy a Maldív-szigetek a világ kibocsátásának csak kis töredékét termeli, a klímaválság hátrányosan érinti őket. De kifejlesztettek egy speciális korallzátony-helyreállítási technikát.
Az Indiai-óceán nyugati része, amely a világtenger több mint 8%-át teszi ki, bolygónk egyik legkevésbé ismert, legkevésbé védett és leginkább veszélyeztetett tengeri régiója. Az Indiai-óceán nyugati részének sekély és mély korallzátonyai a tengeri biológiai sokféleség védelmezői. Ez elengedhetetlenek a régió 100 millió, a partvonaltól 100 km-es körzetben élő embere számára, akik megélhetése közvetlenül a halászattól függ. Az előrejelzések szerint a népesség a következő 30 évben megduplázódik a területen, ami még nagyobb nyomás alá helyezi az óceánok koralljait.
(forrás: www.ox.ac.uk)