A PNAS tudományos folyóiratban nem rég publikált tanulmány szerint a napenergia és a mikrobák kombinálásával tízszer több fehérjét lehetne előállítani, mint például a szójababból.
A koncepció napelemekből származó villamos energiát és a levegőből származó szén-dioxidot használ fel a mikrobák üzemanyagának előállítására, amelyeket bioreaktoros tartályokban tenyésztenek, majd száraz fehérjeporokká dolgoznak fel. Az eljárás rendkívül hatékonyan használja fel a földet, a vizet és a műtrágyát, és bárhol alkalmazható, nem csak az erős napsütéssel vagy termékeny talajjal rendelkező országokban.
Úgy véljük, hogy a mikrobiális élelmiszerek nagyon ígéretesek, és az egyik legfontosabb hozzájárulást jelentik majd a lehetséges élelmiszerválság megoldásához. Lehet, hogy a fogyasztói oldalon elég gyorsan felpörög, de ezt nehéz megmondani. Én például sportolok, és ha most felajánlanának nekem egy bakteriális fehérjeturmixot, megenném.
lelkendezett Dorian Leger, a Max Planck Molekuláris Növényfiziológiai Intézet munkatársa, az új elemzés vezetője.
A kutatócsoport tanulmánya az első mennyiségi összehasonlítás a hagyományos mezőgazdaság és a napenergiával működő mikrobiális termelési rendszerek földhasználatáról és energiahatékonyságáról. A mai technológiákra vonatkozó adatokat felhasználásával kiszámították a folyamat minden egyes lépésének hatékonyságát, beleértve a CO2 levegőből történő megkötését és a mikrobák feldolgozását olyan élelemmé, amelyet az emberek megehetnek. Megállapították, hogy a mikrobiális rendszer a növények által igényelt víznek mindössze 1%-át, és a műtrágya töredékét használta fel, amelynek nagy része a szántóföldeken elpazarolódik.
A becslésük szerint a napelemes-mikrobiális folyamat évente 15 tonna fehérjét tudna előállítani hektáronként, ami 520 ember táplálására elegendő. Összehasonlításképpen, egy hektár szójababból 1,1 tonna fehérjét lehetne előállítani, ami 40 ember élelmezésére elegendő. Ami a költségeket illeti: a mikrobiális fehérje körülbelül ugyanannyiba kerülne, mint a jelenlegi, emberek által fogyasztott fehérjék, például a tejsavó vagy a borsó. A jelenlegi állati takarmányoknál azonban többszörösen drágább, bár a jövőbeni technológiai fejlesztések várhatóan csökkentik a költségeket.
(Guardian)
