Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) is hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás egyes hatásai már visszafordíthatatlanok, és muszáj alkalmazkodnunk. Azonban ezt is csinálhatjuk rosszul, és a látszólag jó szándékú alkalmazkodási törekvések végül növelik az egyes országok vagy társadalmi csoportok sérülékenységét és akár a klímaváltozást is fokozhatják. Már ha egyáltalán jut pénz alkalmazkodásra.
A fejlődő és leginkább kitett országok megsegítésére létrehozott Zöld Klíma Alapba nemcsak lassan gyűlik a pénz, de számos esetben pont oda nem jut támogatás, ahol a leginkább szükség volna rá. A támogatások körüli vita az egyik legélesebb ütközőpont a fejlett és a fejlődő világ között a nemzetközi klímapolitikában, ami valószínűleg az idei klímacsúcson is terítékre fog kerülni. Holott, ha jól költenénk el az alkalmazkodásra szánt pénzeket, akkor nemcsak a társadalmak éghajlati sérülékenysége csökkenne, de nőne az emberek jólléte is.
Az alkalmazkodás célja az lenne, hogy csökkentsük az éghajlatváltozás káros hatásaiból, például a tengerszint emelkedéséből, az intenzívebb szélsőséges időjárási eseményekből vagy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságából származó kockázatokat.
Azonban több tanulmány és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) éghajlati alkalmazkodással kapcsolatos egyik legújabb jelentése kitér arra, hogy a megvalósuló fejlesztések, projektek keretrendszerének pontos meghatározása nélkül az átalakítási beavatkozások növelhetik a társadalmi sérülékenységet.
A tanulmány szerzői szerint bizonyos beavatkozások nem csökkentik, csak áthelyezik az éghajlati sérülékenységet más társadalmi csoportokra. A maladaptation esete az is, amikor a gyakran rövid távú megoldások hosszú távon tovább növelik a sérülékenységet. Ekkor az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések több kárt okozhatnak, mint hasznot. Például, ha azok többlet energia fogyasztáshoz vezetnek, ami megnehezíti a kibocsátások csökkentését, vagy ha valamely társadalmi csoport esetén az alkalmazkodással párhuzamosan nő a sérülékenység.
Tipikus példa a hőhullám kockázatának csökkentése esetén több klímaberendezés telepítése a beltéri helyiségek hűtésére. Ez abban az esetben nem jó megoldás, ha közben növeli az üvegházgáz kibocsátást és így a felmelegedést. Ezt az ördögi kört vizsgálták francia kutatók egy Párizsra fókuszáló tanulmányukban, ahol arra jutottak, hogy a légkondicionáló berendezések nagy energiafogyasztást válthatnak ki, és ronthatják a kültéri hőterhelést. Miközben a klímaberendezések mellett számos más megoldás (energiahatékony mélyfelújítás, városi kék-zöld infrastruktúra stb.) is lehetséges.
Kapcsolódó bejegyzések
Bemutatják az Unió új éghajlatváltozáshoz alkalmazkodási stratégiáját
Az Európai Unió új éghajlatváltozáshoz alkalmazkodási stratégiája, melyet holnap, február 24-én mutatnak be, az éghajlatváltozás emberi költségét hívatott csökkenteni, mind Európában, mind a világ más tájain. Az Uniónak fel kell készülnie a globális felmelegedés elkerülhetetlen következményeire is, mint például a viharok, áradások, aszályok és hőhullámok megszaporodása, melyek a munkavállalókra is hatással vannak. A Nemzetközi Munkaügyi […]
A sikeres alkalmazkodás eléréséhez a Párizsi Megállapodás is arra ösztönzi az országokat, hogy vegyenek részt a különböző alkalmazkodási tervek, politikák, programok és intézkedések nyomon követésében, értékelésében és az azokból való tanulásban. Az alkalmazkodási beruházások során a monitorozás, a végrehajtás nyomon követése és a menedzsment tájékoztatása az előrehaladásról, lehetővé téve az esetlegesen szükséges korrekciós intézkedéseket, míg az értékelés a jövőbeni projekteknél lehet például hasznos, különös tekintettel az alkalmazkodás tapasztalt negatív hatásaira, tanulságaira, hogy minél alacsonyabb legyen a rossz alkalmazkodás kockázata.
(forrás: masfelfok.hu)