A Changing Markets Foundation új tanulmánya szerint a textilipar számára előállított műszálas szövetek gyártása során jelenleg a globális olajfogyasztás 1,35%-át használják fel. A szintetikus anyagok alkalmazása a divatiparban az elmúlt 20 évben megduplázódott, melynek következtében napjainkra a poliészter az összes textilanyag több mint felében megtalálható.
A tanulmány előrejelzése szerint 2030-ra a világ szövetgyártásának háromnegyede szintetikus anyagokra épülhet, ennek pedig 85%-át teszi majd ki a poliészter.
A tendencia az ezredforduló körül indult, ekkor a divatmárkák átálltak a fosszilis tüzelőanyagokból készült olcsó, műszálas szövetek felhasználására. Ezzel sikerült elérniük, hogy évről-évre egyre több kollekciót mutassanak be és dobjanak piacra. Ez nem csak a környezeti terhelés szempontjából tűnik ballépésnek, hanem az alacsony jövedelmű országokban, mint például Egyiptom, India vagy Banglades lévő olcsó munkaerő kihasználása miatt is. Így indult el a fast fashion üzleti modell kora, melynek környezeti hatásait mára a fossil fashion címkével lehet leginkább kifejezni. A mai divatipar tehát főképpen fosszilis tüzelőanyagok felhasználására épül.
A divatipar akkor fogja elhagyni az olcsó poliészterből és más olajból származó műszálas szöveteket, amikor a világ elfordul a fosszilis tüzelőanyagoktól. (…) Ezek a divatcégek azt sugallják, ők mindent megfelelően kontroll alatt tartanak és így egyre több ruhát tudnak gyártani.
mondta a Changing Markets Foundation kampánymenedzsere, Urska Trunk
A tanulmány szerint a textilipar céljainak és szennyezés csökkentésére irányuló globális erőfeszítések összehangolásának egyetlen módja az, ha a fast fashion nem használ több szintetikus anyagot. Ugyanakkor az olaj-, és gázipar egyre inkább támaszkodik a műanyagokra, beleértve a műszálas szöveteket is, hiszen az energia-, és a közlekedési ágazat olajigénye csökken.
Jó hír viszont, hogy az Európai Bizottság is dolgozik a „textilstratégián”, amelyet várhatóan még idén közzétesznek.
(fotó: pexels – Polina Tankilevitch)
