Az utóbbi időben kristálytisztává vált, hogy az egyik legnagyobb gondunk a természettől való eltávolodás. Ez nyomot hagy a mezőgazdaságban, a közvetlen környezetünkben, a döntéseinkben, a mindennapjainkban. A mai modern ember nemritkán csak akkor kapcsolódik a természethez, ha füvet nyír, vagy zöldséget vásárol a hipermarketben. Szerencsére egyre többen keresik a megoldást arra, hogy miképpen kapcsolódhatnának újra szorosabban a természethez. Például úgy, hogy olvasnak belőle. Könyvajánló.
Sosem voltunk még olyan távol a természettől, mint most. A régi korok embere nemcsak ismerte a természet változásait, az évszakok, az időjárás szeszélyeit, a talajt, a csapadék eloszlását, a növényeket és az állatokat, hanem együtt élt és lélegzett velük. Másképpen túl sem élt volna. A mezőgazdaság korai szakaszában szintén esélytelen lett volna az eredmény, ha nem olvasunk a változásokban, és nem tudjuk a miérteket. „Kénytelenek” voltunk együttműködni a természettel, ha termést akartunk, hiszen ez volt a túlélésünk záloga.
Kép: canva
Ma azonban minden az ölünkbe hull (vagy legalábbis azt hisszük), és csak az ismeri a nehézségeket, aki valóban ebben él, ebből él. A boltok polcain minden ott van, amire szükségünk van, sőt, ki sem kell lépnünk az ajtón azért, hogy élelemhez jussunk. Ez az elkényelmesedés vezetett oda, hogy valójában fogalmunk sincs arról, mi miért zajlik a környezetünkben, miért változik és hogyan alakul körülöttünk minden; maximum bosszankodunk az eső vagy a hőség miatt. A klímaváltozás ismeretében azonban ez óriási luxus, és ennek a levét később többszörösen megisszuk majd.
Kapcsolódó bejegyzések
„A városi embernek is látnia kell, mennyi energiát emészt fel egyetlen szem eper előállítása” – Interjú az élelmezési világnap apropóján
Jó minőségű talaj, innováció, a fiatalok bevonzása: csak néhány elem, ami nélkül nem tudjuk életben tartani az élelmiszertermelésünket.
Ideje megfognunk a természet kinyújtott kezét
Amióta jobban kapcsolódom a permakultúrához, van kertem, és a sportolást is az erdőben oldom meg, minden megváltozott. Budapestiként is szerettem túrázni, de feleannyi időt sem töltöttem a természetben, mint amióta egy vidéki faluba költöztem. Elkezdtem ugyanis kapcsolódni a természeti környezetemhez, figyelni, érezni a körülöttem zajló eseményeket. Ebből következik, hogy a természethez köthető sokrétű tudás még inkább felértékelődött, szinte szomjazom az ilyen jellegű könyveket. És minél többet tudok, annál szegényebbnek érzem az ismereteimet. Peter Wohlleben német erdész könyveit nem kell bemutatni, hiszen a szerző A fák titkos élete című kötettel gyakorlatilag berobbant a természetkedvelők könyvespolcaira. De éppen ennyire megkapó A természet jelbeszéde című könyve is, amelyet mindenkinek ajánlok, aki kicsit is többet szeretne tudni az őt körülvevő csodáról, a természetről.
Kép: Granát-Galló Tímea
Klímaváltozás a kertben
A legcsodásabb ebben a könyvben talán az, hogy olyan mély tudással meséli el a természet változásának okait, hogy az bárkit lenyűgöz. A szerző tudásánál csak a természet iránti rajongása és szeretete mélyebb. Pontosan az, ami sokakból hiányzik, és amihez annyira fontos lenne visszatalálnunk.
Az író a minket körülvevő hétköznapi eseményeken vezet végig, sokszor a kertet helyezve a középpontba. Hiszen akinek kertje, veteményese, gyümölcsöse van, jó eséllyel gyakran van a kertjében, és szeretne hozamot elérni. A hozam azonban sokszor éppen abból fakad, ha látjuk, mi miért zajlik a területünkön. Olyan egyszerű dolgoktól kezdve, mint a vegetáció mibenléte vagy a csapadék működése, olyan mélyebb tartalmakig, mint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás.
Kép: canva
Peter Wohlleben konkrét ötleteket, gondolatokat is megoszt arról, miképpen tudunk alkalmazkodni a kertünkben az egyre nagyobb szárazsághoz és egyre inkább gyötrő hőhullámokhoz. Végigvezet a növények működésén, megmutatja, mi hogyan tudjuk támogatni szeretett fáinkat, cserjéinket, növényeinket abban, hogy ne csak túléljenek, hanem valóban éljenek a kertünkben. Segít a talaj építésében, a talajtakarásban, a humuszképződés elősegítésében.
Kapcsolódó bejegyzések
Már most is luxus csak úgy elengedni a vizet a kertünkből: a házikertben is vízgazdálkodásra van szükség
A vízkészleteink kifogyhatnak, ha nem teszünk mi is lépéseket a saját kertünkben: ezek ráadásul kis energiabefektetéssel is sokat segíthetnek az aszályos időszakokhoz való alkalmazkodásban.
Betolakodók vagy fontos vendégek?
Megmutatja az évszakok jellegzetességeit, amelyek egyébiránt végig a szemünk előtt voltak, épp csak olvasni fejeltettünk el bennük. Ugyanígy megismerhetjük kertünk élőlényeinek fontosságát, különlegességeiket.
A hangyák is kertészkednek: ha a kertedben teljesen váratlanul tűnnek fel vadvirágok, az sokszor a hangyáknak (is) köszönhető. A virágmagokon ugyanis egy ún. elaszióma, azaz hangyakalács található. Ez a zsírban és cukorban gazdag falat a hangyák nagy kedvence, amit bekebeleznek, majd a megmaradt magot akár 70 méterre is elszállítják. Így mindenki jól jár.
A szerző olyan mindenki által megfigyelhető információkat is megoszt, mint a madáróra, amely a madarak énekének időbeosztásán keresztül rajzolja meg az idő múlását.
Kép: canva
A természet körforgásában és alkalmazkodásában páratlan jelenségeket, logikus, mégis lenyűgöző összefüggéseket ismerhetünk meg. Számomra a szóban forgó könyv jóval túlmutat a természetismeret-órákon (amelyeken megszerzett tudást már szinte el is felejtettük). Ez olyan „tankönyv” a természetszeretők számára, amelyből nemcsak tanulhatunk, hanem el is gondolkodhatunk azon, hogy mi magunk hol tartunk a természethez való kapcsolódás folyamatában. Az író azt mondja: a kert egy jól sikerült kompromisszum az ember és a természet között. Ezt az analógiát követve látnunk kell, hogy habár mi akarjuk felállítani a szabályokat, a természet minden erővel azon lesz, hogy visszaszerezze a területet tőlünk. Példaként a füvet hozza (és ezzel együtt a szukcessziót), ugyanis a fű is arra törekszik, hogy erdővé váljon. Nélkülünk pedig pontosan ez történne a területtel. Mi lenne, ha hagynánk, hogy a mi beavatkozásunkkal, de a természettel együttműködve valóban erdő állna a kertünkben? Ezt nevezik erdőkertnek: ebből éppúgy hozamot érhetünk el a természet elnyomása nélkül.
Mindenkinek szívből ajánlom a bemutatott könyvet, aki a kerttel valóban együttműködve és a természetet megismerve szeretné élni az életét. Aki szeretné látni, mi történik körülötte, és az a célja, hogy kompromisszumokkal ugyan, de visszaadja a területét a természetnek.
Kiemelt kép: Granát-Galló Tímea
