Soha nem volt még olyan erejű hurrikán a Bahama-szigeteken, mint a Dorian. Két szigetet teljesen letarolt a hét méter magas part menti árvíz és az időnként 300 kilométer/órás sebességgel dühöngő szél. A katasztrófa egyértelművé tette: modern világunk sérülékenyebb, mint gondolnánk.
A Dorian hurrikán miatt teljes lakónegyedek tűntek el, nemzetközi reptér került víz alá, a kár gyakorlatilag egyenlő az érintett szigetek teljes fizikai vagyonával.
A problémát tovább mélyíti, hogy ugyan a turisztikai infrastruktúrát viszonylag széles körben biztosították, a hetvenezer érintett lakó töredékének lehetett csak biztosítása a személyes tulajdontárgyain. A három évvel ezelőtti Matthew hurrikán 900 millió dollárnyi kárt okozott, aminek csak fele volt biztosítva.
Arról eddig is tudományos egyetértés volt, hogy a hurrikánok – illetve a ciklonok és tájfunok – gyakoriságát és erejét növeli a globális felmelegedés, a leginkább azért, mert ezeknek a viharoknak az erejét a meleg tengervíz adja. Ugyanakkor a viharok lomhábbak lettek, azaz lassabban mozognak. Emiatt nem lesznek kevésbé pusztító erejűek, viszont sokkal hosszabb ideig dúlják a szerencsétlenül járó szárazföldi területeket.
Ez is összefüggésben van az éghajlatváltozással, mivel világszerte lassulnak a légköri áramlatok, ami hozzájárulhat a hurrikánok fékeződéséhez is.
Míg a bahamai turistaparadicsomban az eleve viharállóra tervezett épületek kevésbé sérültek, a gazdag vendégsereget időben evakuálták és egy nappal a hurrikán után máris hozzákezdtek az újjáépítéshez, addig a nyomornegyed esetében egyelőre csak repülős felvételeket látni a totális pusztításról: a lakók maguk a kommunikációs hálózatokhoz se férnek hozzá, így nem tudnak tájékozódni vagy hírt adni magukról.
A Karib-szigetek egyébként is egy gazdasági válságrégió, de éppen a Bahama-szigetek emelkedik ki innen gazdagságában. Csakhogy a bahamai társadalom nagyon egyenlőtlen, és ezért az éghajlatváltozás hatásai is szélsőségesen különböző módon csapódnak le a módosabbaknál és a szegényebbeknél. Várhatóan hosszú áramszünet és más anyagi nélkülözés várja a szegényebb helyieket, akikhez sokáig a humanitárius segélyeket is nehéz lesz eljuttatni, nemhogy a helyi turizmust és mezőgazdaságot újjáépíteni.