Az állatok világnapja elsősorban arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy az állatok jólléte, életterületeinek fenntartása közös ügy. Október 4-e apropóján bemutatunk néhány állatot, akik különlegesek szerkesztőségünk számára, mert így vagy úgy, sorsfordítók voltak valamelyikünk életében.

Rengeteg kezdeményezés szökken szárba az állatok védelme és jólléte érdekében, de sajnos még mindig sok az emberi visszaéléseknek kitett élőlény. Az állatok világnapja mindenkihez szól: neked is volt, van vagy lesz olyan állat az életedben, aki szeretetével, szépségével, életmódjával vagy különlegességével elvarázsol. Lehet háziállat, haszonállat vagy vadállat is: mindenki megtalálja azt az állatot, akit valamiért közel érez a szívéhez.

A mai nap az állatbarátok ünnepe, közös erővel léphetünk fel az állatkínzás, a tisztességtelen bánásmód vagy a kizsákmányolás ellen.

Szerkesztőségünk minden tagja számára kiemelt jelentőséggel bír az állatvilág. Nem véletlen, hogy rengeteg cikkben foglalkozunk az állatokkal, életmódjukkal, a bennük rejlő lehetőségekkel, és az etikus, felelősségteljes állattartás mellett is kiállunk. Mindannyian állatbarátok vagyunk: ki így, ki úgy. Ezért is szeretnénk bemutatni Nektek, hogy kik azok az állatok, akik mély benyomást tettek ránk, és fontosak nekünk.

Börzsey Barbi – Állatok minden mennyiségben

Amióta az eszemet tudom, rajongok az állatokért, főleg a lovakért és a kutyákért, de egészen felnőtt koromig várnom kellett arra, hogy saját négylábú társakat tudhassak magam mellett. Először az első lovam került mellém, majd a második, menet közben pedig örökbe fogadott egy lovardai kutya is, így egy harmadik lóval és egy második kutyával kiegészülve költöztünk lassan 15 éve saját tanyára.

Ezután jöttek szépen sorban a mindenféle tanyasi jószágok: baromfi, kecskék, birkák, póniló, akik változó számban változó ideig voltak otthonom lakói, illetve sokan még mindig azok. Sajnos a rohanó idő már jó pár hű társamat elragadta tőlem, így jelenleg az állatok világnapját 6 agárral, úgy 35 baromfival és 6 kameruni birkával ünneplem meg. 

Kapcsolódó bejegyzések

Tanyasi tréfák, 7. rész – Új élet a tanyán

A vidéki életet bemutató cikksorozat következő része a tanyán született állatkölykökről szól.

Tanyasi tréfák – 6. rész: Örök harc a rókával

A kezdő tanyasi életét bemutató sorozat 6. része.

Tanyasi Tréfák – 5. rész: Kecske, az ördög maga

A kezdő tanyasi életét bemutató sorozat újabb epizódja ezúttal a kecsketartás viszontagságairól.

Granát-Galló Timi – Állatok között az első perctől kezdve

Voltam olyan szerencsés, hogy a gyerekkoromat egy tanyán tölthettem. Ez örökre rányomta a bélyegét az állatokkal való viszonyomra. A tyúkokkal és más baromfival való kapcsolatomról már itt regéltem, de a valódi mérföldkő az volt, amikor a szüleim kecsketartókká avanzsáltak. Volt egy anyátlanná vált kiskecske, Juno (aki történetesen a születésekor tanult istennőről kapta a nevét), aki végigkísérte a fiatalkoromat. Hallgatott a nevére, a kezemből evett, és még a főiskolán is kultikus alakká vált (róla kaptam az akkori becenevemet). Habár mindig is lovat szerettem volna tartani, gyerekkoromban egy szamár lett a jóbarátom, és cseppet sem éreztem azt, hogy „ha nincs ló, jó a szamár is”. Sokat kalandoztunk együtt az alföldi tanyavilágban, és rendkívüli helyet töltött be a családunk életében.

Az állatok szeretetét szeretném átadni a gyermekemnek is: amikor az erdőben kószálunk, minden állatot közösen ismerünk fel, az egyik nagy kedvence a csiga, de nagyon szereti a háziállatokat is. Számomra az az igazi állatbarátság, ha a jövő generációinak is átadjuk ezeknek a csodás élőlényeknek a tiszteletét.

Tóth Menyhért – Terápiás állatok

Bár gyermekkorom óta csodálom őket, és volt idő, amikor rengeteget olvastam róluk, sajnos sosem volt igazán közeli kapcsolatom állatokkal, mert a macskákra allergiás vagyok, a kutyáktól pedig hosszú ideig féltem. Még az általános iskola első évei alatt volt azonban két zebrapintyünk, amelyeket azért kaptunk a testvéreimmel, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a szüleink válását követően.

Az egyik kismadár sajnos viszonylag rövid időn belül elpusztult, a másik viszont, akinek a Fenyőfa nevet adtam, hosszú évekig velünk lakott még, és bár egy madárka nem az a típusú állat, akit a keblünkre ölelve dédelgetni lehet, azért így is szerettünk róla gondoskodni a testvéreimmel. Amikor végül sajnos ő is elhagyott bennünket, ünnepélyes temetési ceremóniát rendeztünk neki a kertben, és még sokáig gyertyát gyújtottunk a nyughelyén halottak napja alkalmából.

Szóljon ez a mai nap kifejezetten az állatokról: öleld meg Te is a kedvencedet!

Kiemelt kép: Gallpesi Kecsketenyészet