A csapat két GPS jeladóval ellátott palackot bocsátott vízre január 7-én a Tiszán illetve a Bodrogon, melyeken épp tetőzött az árhullám. Az ezt követő egy hétben a palackok mintegy 300 km-t tettek meg. A kísérlettel arra akartak választ kapni, hogy mekkora távolságot képesek megtenni adott idő alatt a palackok és, hogy hol, miért és mennyi ideig akadnak el a folyón.
A válasz ugyanis nem egyértelmű ezekre a kérdésekre. Bár sokan azt hiszik, hogy a PET palackok mindenképp leúsznak a tengerig, a PET Kupások tapasztalatai szerint ez valójában nem így van. A tapasztalat azonban még nem tudomány, a bizonyításhoz alapos kutatásra volt szükség.
Amióta a palackok úton vannak, nem telik el nap, hogy ne néznék rá, merre járnak. Nagyon érdekes, árulkodó a viselkedésük és reméljük hosszú távon igazolják a folyami hulladékokról felállított hipotézisünket.
–mondta Hankó Gergely, a palackjelölés ötletgazdája.
A palackok közül a bodrogi nem jutott túl messzire. Ahogy a PET Kupások írják közleményükben, a jeladóval ellátott flakon napokat töltött Sárospatak alatt, egy petkalózok által jól ismert műanyag lerakatnál. Ezután továbbúszott, majd egy másik ártéri területen akadt el. Ez fontos adat, hiszen a tavaly januári kísérlet során két másik jelölt palack is ugyanezen a folyószakaszon akadt meg, a rendelkezésre álló adatok pedig azt mutatják, hogy ezeken a helyeken az átlagosnál is súlyosabb az ártéri szennyeződés.
A tiszai palack, szemben társával, nagy sebességgel haladt a folyón, majd nagyjából egy hét és kb. 300 km megtétele után végül a Kiskörei Vízlépcsőnél torpant meg. A PET Kupások szerint az, hogy a palack nem jutott át a duzzasztóműn azt bizonyítja, hogy az valódi védvonalként óvja a folyó alsó szakaszait a szennyezéstől. Mint írják, az áradások alkalmával akár 600 köbméter feletti, kb. 6000 tonnányi hulladékot is képes feltartóztatni a Kiskörei Vízlépcső.
Kapcsolódó bejegyzések
A legtöbb szemét a kis kelet-ázsiai folyókból jut az óceánokba
Egy friss kutatás eredményei szerint az eddig a legkomolyabb szennyezőként számontartott folyamok helyett valójában a kisebb, szinte alig ismert folyók jelentik a legnagyobb veszélyt az élővilágra.
A palackokat egyébként a vízlépcsőnél kihalászták, majd a jeladók elemeinek feltöltése után annak másik oldalán bocsátották vízre őket, hogy a kutatás szempontjából újabb értékes adatokat küldhessen a folyami hulladékok viselkedéséről.
