Sok megfigyelés számol be arról, hogy a természeti katasztrófák előtt az állatok szokatlan viselkedést mutatnak. Számtalan ilyen történetet ismerünk, például a 2004-es dél-kelet-ázsiai földrengés kapcsán is, de ahogy a Qubit cikke felidézi, az 1985-ös berhidai földrengés előtt is tettek hasonló megfigyeléseket.
A rengeteg hasonló történet arra utal, hogy az állatok képesek megérezni és előre jelezni a veszélyeket, sőt ebben annyira jók, hogy egyelőre a modern technika sem képes hasonló jelzőrendszer megalkotására. Az állatok különleges képességeit felismerve számos tudós kezdett el azon dolgozni, hogy megfejtsék: mitől működik ilyen jól az állatok jelzőrendszere?
A cikkben idézik az egyik legjelentősebb, a témában megjelent tanulmányt. A 2020-ban a Max Planck Állatviselkedés-tani Intézet kutatói által publikált kutatást öt évig folytatott adatgyűjtés előzte meg, melynek során egy földrengéseknek erősen kitett régióban, különféle háziállatokra erősített jeladók adatait vetették össze. A kutatók azt figyelték meg, hogy a háziállatok már 20 órával a földrengés előtt elkezdték megváltoztatni a viselkedésüket, és ez annál előbb megtörtént, minél közelebb voltak az epicentrumhoz.
Az állatok mozgásából 8 esetből 7-szer helyesen meg tudták jósolni a 4-es vagy annál erősebb földrengéseket.
Az állatok megváltozó viselkedése mögött meghúzódó okokra több lehetséges magyarázatot is találtak. Egyfelől a földrengés előtti néhány napban már jelentős zavarok következtek be a helyi légkör elektromágneses rendszerében, gyakorta jelentek meg ultra-alacsony frekvenciás elektromágneses hullámok is, melyeket az állatok képesek észlelni.
Másfelől esetenként előfordul, hogy a földrengéseket megelőző időszakban bizonyos toxikus vegyi anyagok jelennek meg például a talajvízben és a helyi légkörben. A cikk példaként hoz egy 2001-es 7,7-es erősségű indiai földrengést, melyet megelőzően a későbbi rengés epicentrumában, mintegy 100 négyzetkilométeren a szén-monoxid-szint emelkedését figyelték meg a műholdak. Ezek szintén olyan jelenségek, melyeket az állatok kifinomult érzékszerveikkel fel tudnak fogni.
A tudomány innen két nagy csapásirányon haladhat tovább. Egyfelől az állatok további megfigyelésével pontosan azonosítani lehet majd azokat a viselkedésmintákat, melyek a katasztrófákat előrejelezhetik. Így a jövőben pontosan tudni lehet majd, hogy az állatok jelzéseit hogyan kell értelmezni. Másfelől a megfigyelőrendszerek célirányos fejlesztésével talán idővel elérhető, sőt meghaladható lesz a katasztrófák előrejelzésének az a foka, melyre ma még csak az állatok képesek.