Amerikai kutatók szerint miközben sok szó esik arról, hogy milyen módszerekkel lehetne csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, érthetetlenül keveset beszélünk egy egyszerű és természetes megoldásról a szén megkötésére.
Os Schmitz Oastler, a Yale Egyetem kutatója szerint nem elegendő a kibocsátásokat csökkenteni, a már a légkörben lévő szén-dioxiddal is kezdenünk kell valamit, hogy elkerüljük a klímaváltozás negatív hatásait és a további melegedést.
Ebben lehetne nagy segítségünkre az állatvilág. A kutatók szerint a fajok szerepének helyreállításával, a populációk növelésével a természetes ökoszisztémák szénfelvétele a mostani érték 1,5-12,5-szeresére növekedhetne. Schmitz korábbi kutatásai arra világítottak rá, hogy az állatok különböző tevékenységei, például a talaj taposásával a növényi részek tömörítése, növeli a szénsűrűséget.
A Yale cikke a Serengeti Nemzeti Parkot hozza példaként. Ott a helyreállított gnúpopuláció lehetővé tette, hogy a helyi ökoszisztéma szénforrásból elnyelővé váljon. Mára a terület évi 8 millió tonna szenet vesz fel, ezzel ellensúlyozza Kenya és Tanzánia szén-dioxid-kibocsátását.
Ilyen és hasonló eredményeket a világ más pontjain is el lehetne érni, beleértve az óceánok ökoszisztémáit. Egy 2019-es kutatás szerint ha a közép-afrikai Kongó-medencében az egykor ott élő 1,1 milliós elefántpopulációt helyreállítanák, azzal a terület esőerdei évente 85 millió tonnával több szenet tudnának elraktározni. Egy megegyezik Franciaország éves kibocsátásával.
Mindig azt feltételezték, hogy a fenyegetett és veszélyeztetett állatok olyan ritkák, hogy nem tudnak komoly hatást kiváltani, ezért nem számolnak velük a karbon-költségvetésben. Amit azonban figyelmen kívül hagytak, az a multiplikátorhatás: ez befolyásolja, miként és mennyi szenet képesek felvenni a növények, vagy elraktározni a talaj.
–mondja Schmitz