Az antarktiszi jégtakaró alatt megtalált folyó befolyásolja a jég áramlását és olvadását, ami az éghajlat felmelegedésével felgyorsíthatja a jégveszteséget. A 460 km hosszú folyót egy új tanulmány tárja fel, amely részletesen bemutatja, hogyan gyűjti össze a vizet az antarktiszi jégtakaró alján egy olyan területről, amely akkora, mint Németország és Franciaország együttvéve.
A felfedezést a londoni Imperial College, a kanadai University of Waterloo, az Universiti Malaysia Terengganu és a Newcastle University kutatói tették, a részleteket a Nature Geoscience című szaklapban tették közzé.
Amikor néhány évtizeddel ezelőtt először fedeztünk fel tavakat az antarktiszi jég alatt, azt hittük, hogy ezek egymástól elszigeteltek. Most már kezdjük megérteni, hogy egész rendszerek vannak
– mondta a társszerző, Martin Siegert professzor, az Imperial College London munkatársa.
Az északi és a déli sarkok körüli jégtakarók azonban eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Grönlandon a nyári hónapokban erős olvadás tapasztalható a felszínen, ahol hatalmas mennyiségű víz áramlik le a mély hasadékokon, az úgynevezett moulinokon keresztül. Az Antarktiszon ugyanakkor a felszín nem olvad el jég olyan nagy mennyiségben, hogy moulinok keletkezzenek, mivel a nyarak még mindig túl hidegek. Úgy gondolták, hogy ez azt jelenti, hogy viszonylag kevés víz van az antarktiszi jégtáblák alján.
Az új felfedezés ezt az elképzelést a feje tetejére állítja, és kimutatja, hogy a bázis olvadásában önmagában elegendő víz van ahhoz, hogy a kilométer vastagságú jég alatt hatalmas folyórendszerek jöjjenek létre.
Az újonnan felfedezett folyó egy úszó jégpáncél alatt lép ki a tengerbe. A folyóból származó édesvíz azonban melegebb vizet kavar fel a jégpáncél alja felé, és ezzel alulról megolvasztja azt. Dr. Neil Ross, a Newcastle-i Egyetem társszerzője elmondta, hogy a korábbi tanulmányok a jégtáblák szélei és az óceánvíz közötti kölcsönhatást vizsgálták. A több száz kilométerre a szárazföld belsejébe nyúló folyó felfedezése azonban, amely e folyamatok egy részét hajtja, azt mutatja, hogy nem érthetjük meg teljesen a jégolvadást a teljes rendszer figyelembevétele nélkül.
A jég alatti nagy folyók létezését is figyelembe kell venni, amikor az éghajlatváltozás lehetséges következményeit jósoljuk meg egy térségben. Ha például a nyarak eléggé melegek ahhoz, hogy a felszíni olvadás olyan mértékű legyen, hogy a víz elérje a jégtakaró alját, az nagy hatással lehet a folyórendszerekre.
(forrás: phys.org)