A kutatók világszerte több mint 80 000 növényfajt kategorizáltak, és megállapították, hogy a legtöbbjük „veszíteni” fog az emberiséggel szemben – kihalnak, mert az embereknek nincs rájuk szükségük. A Plants, People, Planet című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy a jövő növényközösségei a jelenleginél sokkal homogénebbek lesznek.

A biológiai sokféleséget fenyegető veszélyről árulkodó megállapítások az összes ismert növényfaj kevesebb mint 30%-ára vonatkoznak, ezért a kutatók szerint az eredmények „ébresztő jelnek” tekinthetők, és rámutatnak arra, hogy ezen a területen további munkára van szükség.

A Smithsonian Intézet kutatói azt tűzték ki célul, hogy pontosan kategorizálják, mely növényfajokra volt leginkább hatással az ember az antropocén kezdete óta. A kutatók 86 592 növényfaj adatait elemezték, és nemzetközi adatbázisokból gyűjtöttek információkat e növények különböző felhasználási módjairól: legyenek azok az emberek számára gazdaságilag fontos haszonnövények, invazív gyomnövényfajok, veszélyeztetett, védelmet igénylő fajok vagy ritka fajok, amelyek például illegális kereskedelemben vesznek részt.

Ebből 6749 olyan növényt találtak, amely hasznos az ember számára, mint például a kukorica, a rizs, a búza és más haszonnövények, amelyek a bolygó felszínének 40%-át borítják, valamint olyan növények, amelyek a vadonban már kihaltak, de a városokban túlélnek, mint például a ginko fa, amelyet például New York City minden háztömbjére ültettek.

Körülbelül 20 290 növényfaj tartozik a vesztesek közé, többnyire azért, mert nem hasznosak az ember számára, és már veszélyeztetett fajként ismerték el őket – mint például a haiti magnóliafa, amelyet tűzifának vágtak ki, és sehol máshol nem nő. A növényfajok kisebb családjai – például a cikádok, a ciprusfélék családja, mint a mamutfenyők és a borókák – a legnagyobb valószínűséggel teljesen eltűnnek.

Az eredmények azt sugallják, hogy a jövőben sokkal kevesebb lesz a biológiai sokféleség, ami viszont az állati sokféleség csökkenéséhez vezet, és még sebezhetőbbé teszi az ökoszisztémákat a szélsőséges időjárás, az éghajlatváltozás vagy az emberi hatások okozta további pusztulással szemben.

Forrás (theguardian)