Az ELKH Ă–kolĂłgiai KutatĂłközpont (Ă–K) munkatársai a VĂztudományi Ă©s VĂzbiztonsági Nemzeti LaboratĂłrium projektje keretĂ©ben a Duna sekĂ©lyebb vĂzpartjának közelĂ©ben vizsgálták a halak változĂł Ă©lĹ‘helyhasználatát. A kutatĂłk a Duna SzĹ‘dliget Ă©s Vác közötti szakaszán A kutatĂłk a halászatokkal gyűjtöttek adatokat arrĂłl, hogy mely fajok választják tartĂłzkodási helyĂĽl a sekĂ©ly partközelt Ă©jjel, illetve nappal.
A halak kĂĽlönbözĹ‘ Ă©lĹ‘helyeket használhatnak a szaporodáshoz, a táplálkozáshoz, a pihenĂ©shez Ă©s a telelĂ©shez. Egyes halak a szaporodási idĹ‘szakban a folyĂłban vándorolva keresnek Ăvásra alkalmas helyeket. A halak Ă©lĹ‘helyigĂ©nye nem csupán az Ă©letkorukkal Ă©s az Ă©vszakokkal, hanem a napszakoktĂłl fĂĽggĹ‘en is változhat. EzĂ©rt elĹ‘fordul, hogy egy folyĂł parthoz közeli sekĂ©ly zĂłnájában is más halak használják az Ă©lĹ‘helyet nappal, Ă©s mások Ă©jszaka.
Az Ă–K munkatársai a part menti halászatok során összesen 15 halfajt azonosĂtottak. KözĂĽlĂĽk a balin, a halványfoltĂş kĂĽllĹ‘, a leánykoncĂ©r Ă©s a selymes durbincs nemzetközileg is kiemelt jelentĹ‘sĂ©gű, az EurĂłpai UniĂłban az Ăşgynevezett Natura 2000-es fajok közĂ© tartoznak, az utĂłbbi három hazai vĂ©dettsĂ©g alatt is áll.
A leánykoncĂ©r Ă©s a selymes durbincs a Duna vĂzrendszerĂ©nek Ĺ‘shonos fajai, ezek ma sem Ă©lnek máshol, csak a Duna vĂzgyűjtĹ‘jĂ©n, ahol a törzsfejlĹ‘dĂ©s során kialakultak
– Ărja cikkĂ©ben az Eötvös LĂłránt KutatĂłi HálĂłzat.
A kutatás megerĹ‘sĂtette, hogy olyan halak is használják a Duna vĂzparthoz közeli sekĂ©lyebb Ă©lĹ‘helyeit, amelyeknek eredeti hazája nem a Kárpát-medence, Ăgy nálunk idegenhonosak. Ilyenek a fenĂ©klakĂł gĂ©bfĂ©lĂ©k közĂ© tartozĂł fajok, amelyek a Fekete-tenger környĂ©ki fĂ©lsĂłs vizek Ă©s a tengerbe Ă©rkezĹ‘ folyĂłk torkolatainak, köztĂĽk a Duna-deltának is a lakĂłi.
A kifogott pĂ©ldányok 54 százalĂ©ka az Ă©jszakai, 46 százalĂ©ka pedig a nappali mintavĂ©tel során kerĂĽlt elĹ‘, mintegy háromnegyedĂĽket az idegenhonos gĂ©bek adták. A gyűjtött adatok szerint a sekĂ©ly partközelben jellemzĹ‘en a kisnövĂ©sű fenĂ©klakĂł halak – pĂ©ldául a halványfoltĂş kĂĽllĹ‘ Ă©s a gĂ©bek –, valamint a folyĂłmeder mĂ©lyebb rĂ©szeit, illetve a nyĂlt vĂzi Ă©lĹ‘helyet kedvelĹ‘ nagynövĂ©sű halak – mint pĂ©ldául a sĂĽllĹ‘ Ă©s a szĂ©lhajtĂł kĂĽsz – fiatal pĂ©ldányai tartĂłzkodnak.
HĂ©t faj esetĂ©ben mutatkozott kĂĽlönbsĂ©g a napszakok között, ezek tehát vagy csak nappal, vagy csak Ă©jszaka voltak jelen a mintákban. EzenkĂvĂĽl a halegyedek száma az Ă©jszakai fogásoknál valamivel többnek bizonyult, mint a nappalinál. Egyes fajok többnyire nappal táplálkoznak Ă©s Ă©jszaka pihennek, mint pĂ©ldául a jellemzĹ‘en nappali ragadozĂł balin. Ezzel szemben vannak olyan fajok, amelyek Ă©ppen fordĂtva aktĂvak, tehát inkább Ă©jszaka táplálkoznak, nappal pedig pihennek. Ilyen pĂ©ldául a jellemzĹ‘en inkább szĂĽrkĂĽleti Ă©s Ă©jjeli ragadozĂł, a sĂĽllĹ‘.
(forrás: elkh.org)