Az idei aszályról sokat írtunk. Arról is, hogy mit tapasztaltunk itthon, és arról is, mi történt szerte Európában és a világban. Most egy speciális szempontból mutatjuk meg ezeket a hatásokat, a Duna szempontjából. Mert az, hogy ez a folyó olyan lesz-e a jövőben is, amilyennek eddig ismertük, döntően befolyásolja az életünket itt, a Kárpát-medencében. De ezt a cikket nem Magyarországon írták – a Duna egész Európa egyik legfontosabb folyója. A Duna vízgyűjtő medencéje több mint 800 000 négyzetkilométert tesz ki, és 19 országot – a kontinentális Európa 10%-át – öleli fel.
A Duna mentén sok helyütt – ahogy ezen a nyáron Európa több más nagy folyóján -, vészkotró csapatokat hívtak ki, hogy mélyítsék a folyót, elkerülendő az uszályok megfeneklését. Az Ukrajnából érkező gabonaszállítmányok még így is kénytelenek voltak a rakomány súlyát csökkenteni, hogy át tudjanak haladni a sekély részeken.
Románia déli részén, amelynek ivóvíz-ellátása a Dunától függ, falvak százai voltak kénytelenek beosztani a vízkészleteket, és korlátozni a mezőgazdasági területek öntözését, amelyekre Európa kukorica, gabona, napraforgó és zöldségek tekintetében támaszkodik. A sétahajók, amelyek általában turistákat szállítanak az ikonikus vízi úton, kikötöttek. 2022 első hat hónapjában a román Hidroelectrica vízenergia-szolgáltató harmadával kevesebb áramot termelt a szokásosnál. A romániai búzatermés ötödét elvitte a szárazság.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyre több gondot okoz a Duna alacsony vízállása
A Duna ráckevei holtágánál a szivattyúk nem bírták az 50 centis vízszintkülönbséget, Esztergomnál a folyó egyik ága kiszáradt, munkagéppel csináltak utat a kevéske víznek. Az előrejelzések alapján ráadásul optimizmusra sincs sok okunk.
A Duna menti településeken az aszály és az éghajlatváltozás egzisztenciális jelentőséggel bír, és ez a katasztrófa a szemük láttára bontakozik ki.
– magyarázza Nick Thorpe, a The Danube – Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című könyv szerzője.
Az idei év kivételes az aszály intenzitása és időtartama szempontjából, mégis ez az új normális állapot. Hatalmas vízhiány van Európa tájain, minden évben csak rosszabb lesz
– mondja Karsten Rinke, a németországi Helmholtz Környezetkutató Központ (UFZ) munkatársa. Rinke szerint az elmúlt öt évből négy aszályos időjárás elszívta a talajvizet, tovább zsugorította a folyókat tápláló gleccsereket, és átalakította a tájat, amely régóta táplálja a közösségeket és az ökoszisztémákat.
A legaggasztóbb talán az idei alacsony vízállás kiterjedése az egész Duna-medencében, Bajorországtól a Fekete-tengerig. Az egész folyó érintett, ami azt jelenti, hogy nem tudunk csak úgy vizet szivattyúzni egyik szakaszról a másikra, hogy pótoljuk a hiányt
– mondja Thomas Hein, a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetemének munkatársa.
Kapcsolódó bejegyzések
A folyók többsége évente legalább egy napra kiszárad
A Föld folyóinak többsége évente legalább egy napra kiszárad egy új tanulmány szerint, amiből az is kiderül, hogy az emberiség több mint fele olyan helyen él, ahol a legközelebbi folyó időszakos.
Újvidéknél olyan alacsony volt a vízszint, hogy az emberek átgázolhattak rajta – ilyesmire még a város legidősebb lakói sem emlékeztek. Egész rakpartok és velük a hajók a kiszáradt mederben rekedtek, és soha nem látott szigetek tarkítják a sekély vizet. Az Újvidéket körülvevő mezőgazdasági régiók gazdái azt kérték, hogy a kormány hirdessen szükségállapotot. A múltból pedig egy komor jelkép is előkerült: a második világháborúból származó elsüllyedt német hadihajók tucatjai, amelyek közül néhány még mindig éles lőszert rejteget, most már láthatóak az Újvidéktől folyásirányban, a szerbiai Prahovo város közelében, a folyóban.
Az aszály nagymértékben megviseli a kereskedelmet is. Az európai vízi utak évente minden egyes uniós lakosra körülbelül egy tonna árut szállítanak, és csak a szállítás tekintetében nagyjából 80 milliárd dollárral (69,5 milliárd font) járulnak hozzá a gazdasághoz.
A tudósok szerint a folyók megtizedelésének gazdasági költsége csak egy része a problémának. Gabriel Singer, az ausztriai Innsbrucki Egyetem ökológusa szerint minél kevesebb víz van a vízrendszer egészében, annál kevésbé hígulnak a sók, annál lassabban folyik a folyó. Ez magasabb sótartalomhoz és magasabb vízhőmérséklethez vezet, ami számos folyóvízi élőlény, többek között a dunai lazac, a barna sügér és az európai szürke géb számára halálos lehet. A magasabb hőmérséklet az algavirágzást is táplálja, ami mérgező lehet a folyórendszerek számára.
Valamennyi folyórendszerünk rendkívül széttöredezett és sebezhető
– mondja Singer, kiemelve, hogy míg a Duna alsó folyását aszály sújtja, addig a németországi és ausztriai Duna felső folyását árvízveszély fenyegeti, ahogyan az tavaly júliusban látványosan történt a Rajna németországi és belgiumi határvidékén. Szerinte a probléma hátterében lényegében ugyanaz áll: a nagymértékben átalakult folyók és vízgyűjtők képtelenek hosszabb ideig megtartani a vizet.
Az egészséges természetes ökoszisztémák szivacsként működnek, amelyek adják és veszik fel a vizet, de a miénk elvesztette ezt a képességét
– mondja.
A hatóságok reflexszerű reakciója – nevezetesen a mélyebb kotrás – Singer szerint nem kezeli az alapvető problémát. Valójában súlyosbítja azt. Az európai folyók mentén idén nyáron kibontakozó válság megoldása természetesen magában foglalja a globális felmelegedés lassítására irányuló hosszú távú erőfeszítést. Rövid távon a tudósok szerint a kormányoknak más, a kontinens vízi útjait terhelő tényezőkkel is foglalkozniuk kell, beleértve a vizes élőhelyek szigorúbb védelmének érvényesítését.
Singer szerint ezen a téren történt némi előrelépés. Tavaly az Unesco létrehozta a világ első öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumát a Mura, a Dráva és a Duna mentén – összesen közel egymillió hektárnyi területen. A Duna-delta, Európa legnagyobb vizes élőhelye 1998 óta élvez ilyen védelmet. A delta különleges státusza azonban nem kímélte meg a szélsőséges időjárástól. A deltában található Letea erdő édesvizű forrásai augusztusban kiszáradtak, ami veszélyeztette Románia híres vadlovainak életét. A hatóságok buldózerrel lezúzták az iszapos forrásokat, így a víz újra folyhatott, és a lovak újra tudtak inni.
Szerencsére még mindig megvannak a gleccserek, amelyek tartalékként szolgálnak a nagyobb folyók számára az alacsonyabb csapadékmennyiség idején
– mondja Hein. „De a klímaváltozást modellezők szerint 30 éven belül ezek eltűnnek. Ez rendkívül aggasztó.”
Robert Lichtner, az Európai Unió Duna-régióra vonatkozó stratégiájának bécsi koordinátora szerint az alkalmazkodást célző intézkedéseknek végső soron a vízgyűjtő medence jövőjét kell szolgálniuk:
Szeretnénk lelassítani ezeket a folyamatokat, de a szélsőséges időjárás nem fog megszűnni. Alkalmazkodnunk kell, és meg kell tanulnunk együtt élni vele.
(Ez a cikk eredetileg a Yale E360-on megjelent, a BBC által is közölt szöveg rövidített, szerkesztett változata)
