A szakértők szerint a hang segíthet jobban megérteni a cetfélék kommunikációját.
A National Geographic publikációja szerint a dal egy hosszúszárnyú bálnáé, amelyet 1949-ben figyeltek meg Bermudán. Peter Tyack, a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet munkatársa szerint az állat hangja mellett a környező óceán zaja is izgalmas. Az 1940-es évek végén a vizek sokkal csendesebbek voltak, mint napjainkban, így a felvétel korabeli hangtájképet is biztosít. A felvételt a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet szakemberei rögzítették, miközben egy szonárrendszert teszteltek, és akusztikai kísérleteket végeztek az Egyesült Államok haditengerészete számára.
Kapcsolódó bejegyzések
Rekordtávolságot úszott egy bálna
A hosszúszárnyú bálnák évente több mint 8000 kilométert is megtesznek, ám a most megfigyelt példány által megtett táv még így is kiemelkedőnek számít.
A Woods Hole-i kutatók 2025-ben fedezték fel újra a hanganyagot, miközben régi felvételeket digitalizáltak. A zajt diktafon segítségével rögzítették. Bár a felvételhez használt korai víz alatti berendezések mai szemmel primitívnek tűnhetnek, akkoriban csúcstechnológiának számítottak. A hangot egyébként lemezre rögzítették, ami nagy szerencse, hiszen a korabeli szalagok nagy része mára használhatatlanná vált.
A bálnák hangképző képessége elengedhetetlen a túlélésükhöz, valamint kulcsfontosságú a társas viselkedésük és a kommunikációjuk szempontjából is. A hangok kattogások, füttyök és hívóhangok formájában jelentkeznek, ahogyan ez az alábbi videón hallható:
Fotó: Canva