A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a közösségi oldalán számolt be a házi bivaly gulyájuk költözéséről. Az állatokat minden évben áthajtják a fülöpszállási Kígyós-háti Állattartó telepről a Zab-széken lévő nyári szálláshelyüknek számító legelőkre.
Az egyik gulyának a költözéshez az 52-es főúton is át kell kelnie, ennek biztonságát pedig évről–évre a rendőrség felügyeli, ilyenkor ugyanis meg kell állítani a forgalmat néhány percre.
Szerencsések voltak azok az autósok, akik közelről láthatták, ahogy a tekintélyt parancsoló külsejű állatok áttrappolnak az úton.
– írják a bejegyzésben
Mint írják, a házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket.
Épp ezért ideálisak az állatok számára a természetvédelmi szempontból is kiemelkedő fontosságú vizes élőhelyek, illetve a gépekkel egyébként karban nem tartható vagy csak nehezen kezelhető területek, mint a tómedrek vagy a csatornapartok.
A KNPI posztjából kiderül, hogy az állatok komoly hasznot hajtanak a természet számára: legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást.
Tevékenységükkel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző, fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak.
Fotók: Kiss Mónika/KNPI