Ahogy erről korábban mi is hírt adtunk, december közepén adták át az új rakparti sétányt az Országház és a Margit híd között, de máris nehéz visszaidézni, hogy évtizedekig nem lehetett ezen a szakaszon végigsétálni a folyó mellett. Az átépítés jó példa arra, hogy viszonylag kis, nem stadion méretű projektekkel mennyivel élhetőbbé tehető egy város. És ha minden igaz: egy-két éven belül az egész Duna-part hasonlóan alakul át. – derül ki a valaszonline.hu tartalmas képriportjából.
A városi vízpartok felértékelődése világszerte jellemző folyamat évtizedek óta. Olyan híres példái vannak ennek, mint a Manzanares két oldalán, a korábbi városi autópálya föld alá bujtatásával 2003 és 2011 között létrehozott szalagpark (Parque Lineal) vagy Lyonban a Rhône partjainak humanizálása 2007 és 2010 között. Budapest nem volt egyáltalán lemaradva ettől a trendtől – legalábbis gondolatban.
A szemléletváltást – a sors iróniája – egy súlyosan elhibázott ötlet indította el: 2003-ban az akkori városvezetés kitalálta, hogy a város közlekedési problémáin, az állandósult dugókon a budai alsó rakpart 2×2 sávosra bővítésével segítene. Miközben a világban akkor már a legtöbb helyen azon gondolkodtak, hogyan lehetne a folyókat megközelíthetővé tenni a gyalogosok számára, Budapesten komolyan felmerült egy újabb városi autópálya kialakítása, ami örökre elvágta volna Budát a Dunától.
Nem mellesleg tönkretette volna a világörökségi látképet is, aminek a 19. századi rakpartok a legfontosabb alkotóelemei közé tartoznak. Elkésett terv volt, ami inkább az 1970-es évek gondolkodásmódját tükrözte, mint a 2000-es évekét, és olyan nagy felháborodást váltott ki, hogy a városvezetés 2005-ben végül letett róla, bár ehhez az kellett, hogy egy civil alapítvány az UNESCO-hoz forduljon.
Az éppen csak elhárított katasztrófa viszont elindított valamit: egyre többen kezdtek azon gondolkodni, hogy kezdeni kéne valamit a budapesti Duna-parttal. A következő másfél évtizedben rengeteg alapos tanulmány és jó cikk született a témában, de a legtöbbet valószínűleg a Város és Folyó Egyesület (Valyo) tett az olyan kísérleti projektekkel, mint a Szabadság híd nyári lezárásai, a Valyo Kikötő vagy éppen a tavaly nyáron a strandolás újraélesztése a Római-parton.
Kapcsolódó bejegyzések
Védetté nyilvánították a nagytétényi Duna-partot
A Fővárosi Közgyűlés múlt heti ülésén védetté nyilvánította a nagytétényi Duna-partot. Az 53 hektáros terület Budapest egyik utolsó természetes Duna-parti szakasza.
Az, hogy ma már az új szakasz átadása után az Országháztól a Dagály Strandfürdőig végig lehet sétálni a pesti rakparton, annak a húsz évvel ezelőtt megkezdődött szemléletváltásnak az eredménye, ami sokáig megmaradt a vitacikkek, előadások, városi programok világában, de 2014-ben az Országház előtti szakasz átalakításával elkezdett betonban-kőben is testet ölteni. A rakodópartok első funkcióváltása az 1930-as évekre tehető, amikor megépült a csepeli szabadkikötő, és a főváros a továbbiakban megtiltotta a kirakodást a belső részeken.
A városlakók felfedezték ezt a hatalmas, hirtelen felszabadult területet, az 1930-as évektől az 1960-as évek végéig tartó időszakból rengeteg sétálgatós privát fotó készült, amire korábban nem nagyon találni példát. Tulajdonképpen ehhez az időszakhoz szeretnénk most visszatérni, amikor arról beszélünk, hogy a rakpartot vissza kellene adni az embereknek.
(Forrás: valaszonline.hu Kép: pexels.com)
