



A digitális jegybankpénz gyorsabb fizetéseket tesz lehetővé, de csökkentheti a kereskedelmi bankok betétállományát.
Az Energiastratégia Intézet publikációja kiemeli, hogy jelenleg számlapénzt a háztartások és a vállalkozások kizárólag kereskedelmi bankoknál tarthatnak, bankbetétek formájában, melyek azonban kitettek úgynevezett hitel- és likviditási kockázatoknak. A hitelkockázat annak az esélye, hogy a pénzintézmény, amely az emberek pénzét kezeli, ezt nem lesz képes visszafizetni, míg a likviditási kockázat azt jelenti, hogy még ha az intézmény fizetőképes is, előfordulhat, hogy nincs elegendő azonnal rendelkezésre álló készpénze ahhoz, hogy rögtön visszaadja a pénzt. A jegybankokra a készpénzkibocsátó funkciójuk miatt gyakorlatilag nem vonatkoznak ezek a kockázatok. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy miért nem tarthat mindenki számlapénzt a jegybanknál.
Annak, hogy jelenleg kizárólag a kereskedelmi bankok, az államok, valamint a nagy nemzetközi szervezetek nyithatnak számlát a jegybankoknál, elsősorban történeti okai vannak. Korábban a nagy mennyiségű számla vezetése összetett, munkaigényes feladat volt, amely kívül esett a jegybank fő mandátumain, ezért a központi bank nem kívánt ezzel foglalkozni, a háztartási és a vállalati számlavezetési üzletágat meghagyta a kereskedelmi bankoknak. Az utóbbi években a széles körű digitalizáció, a technológiai fejlődés és a kriptodevizák, valamint a stablecoinok elterjedése megteremtették a feltételeit annak, hogy a lakosság is számlát nyithasson a jegybanknál digitális jegybankpénz formájában.
A digitális jegybankpénz bevezetésével a központi bank hatékonyabban tudná közvetíteni monetáris döntéseit a gazdaság szereplői felé azáltal, hogy csökken a jegybank és a végső pénzhasználók közötti közvetítői lánc hossza. A hagyományos rendszerben a központi bank döntései jellemzően a kereskedelmi bankokon keresztül jutnak el a reálgazdaságba, míg a CBDC-k esetében a bank közvetlen kapcsolatba kerülhet a háztartásokkal és a vállalatokkal. Így a jegybank képes olyan eszközöket alkalmazni, mint az állami támogatások és a szociális juttatások felhasználásának időhöz vagy egyéb feltételekhez kötése, ami végső soron a gazdaságpolitikai döntések sokkal célzottabb megvalósíthatóságát eredményezné.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva