



A kerti munkák nem merülnek ki az ültetésben, a veteményezésben és a palántanevelésben, hanem magukban foglalják a gyümölcsfák gondozását is. Ha egészséges, jól fejlődő fákat szeretnél, akkor időnként szükség lehet metszésre. Azonban a metszés nem egyszerű mutatvány, érdemes alaposan utánaolvasni, hogy valóban sikerrel járj, és ne árts a fáidnak. Ebben a cikkben segítünk megérteni a metszés fortélyait.
A metszés a fás szárú növények, fák és cserjék gondozási módja, alapvető kertészeti munkálatok között tartják számon. Több célja is lehet annak a kertésznek, aki metszeni kezdi a fáit. Ha dísznövények metszéséről van szó, gyakran az alakformálás és a struktúra kialakítása a cél, így a növény gyorsabban fejlődik, és esztétikusabb látványt nyújt majd. Ez legalábbis az egyik elgondolás.
A másik a gyümölcsfák metszése, amivel kicsit magasztosabb céljaink vannak: az elhalt, beteg vagy sérült ágak eltávolítása. Ezzel erősíthetjük a fák vitalitását, valamint nő a terméshozam is, ugyanis a megfelelő ágak metszése serkenti az új hajtások és virágok kialakulását. A légáramlás és fényáteresztés javítása is cél lehet. A túlzsúfolt részek alakítása egészségesebb növényt eredményez. A metszés kardinális művelet a gyümölcsösökben, de a hobbikertekben is fontos tevékenység.
A legfontosabb, hogy tudd, mikor mire van szüksége egy fának. Más és más metszésre van szükség a különböző életciklusokban és évszakokban is, ezért is lényeges, hogy tapasztalatot szerezz.

Az alábbi metszésfajtákkal érdemes megismerkedned:
Nézzük meg, mikor melyikre van szükség!
A legfontosabb egy új gyümölcsfa életében, hogy a megfelelő időben végezd el az első metszését. Ez ugyanis meghatározza majd a fa egész életciklusát, alakját, terméshozamát. Erre mindig tavasszal, rügyfakadás előtt kerüljön sor! Suháng esetében a fát a kívánt törzsmagasság feletti 4–6 rügyig kell visszametszeni, koronás facsemete esetében ugyanez az eljárás. A vékonyabb vesszőket rövidebbre, a vastagabbakat hosszabbra kell metszeni.
Fiatal fák és cserjék esetében van szükség alakító metszésre, ezt a cserjék az 5. életévükig, a fák a 10. életévig kívánják. Ez a metszéstípus elősegíti a gyümölcsfa termőképességének javulását, meghatározza a fa magasságát is. A növény fejlődése, a terméshozam és az élettartam szempontjából is szükség van rá. A metszés időpontja azonban nagyban függ az adott fa életszakaszától, ha ugyanis csak úgy belevágunk, árthatunk a fának. Alapvető szabály, hogy a fa termőre fordulásáig minden tavasszal el kell végezni az alakító metszést.
Az első pár évben végzett metszések után következik a fenntartó metszés, amit rügyfakadás előtt kell elvégezni, kivéve a kajszi- és az őszibarackfák esetében: utóbbiak metszésébe a virágrügyek megjelenése után kell belevágni. Egyes fák nevelése során nincs szükség rá, mert önmaguktól is szépen fejlődnek, de ahol túl sűrű az ágrendszer, ott fontos, hogy levegősebbé váljon a korona. Elsőként a sűrűn nőtt ágakat kell kivágni, természetesen nagyon odafigyelve arra, nehogy átessünk a ló másik oldalára.
Az is nagyon fontos, hogy a termőrészek egyenletesen legyenek jelen a fán. Az ágvégeken létrejött „varjúfészkeket”, azaz a többfelé ágazó vesszőket a legnagyobb körültekintéssel kell metszeni: az erős, jó irányba növőket tartsuk meg! A sebkezelés is fontos: ezt a metszés végeztével ne mulasszunk el!

Ha egy öreg, de ép gyökérzetű és törzsű fáról van szó, új életet lehelhetünk belé. Az alma- és körtefák ifjítása lombhullatáskor vagy rügyfakadás elején javasolt, a csonthéjasoké pedig szeptember környékén.
A vastag ágak metszésével kell kezdeni, ügyelve a fiatal vesszők megmaradására. Nagyjából a felére kell metszeni a vesszőket. Ha jól végeztük a dolgunkat, néhány éven belül a fa ismét termőre fordul.
A metszés egyik legnehezebb lépése, hogy eldöntsük, mikor és hogyan metsszünk. Nem mindegy, milyen gyümölcsfáról van szó, milyen idős, mikor került a kertünkbe, és az is fontos, hogy éppen milyen évszak van. Alapvető szabály, hogy amíg a nedvkeringés el nem indul, és a rügyek éledezni nem kezdenek, nem szabad metszeni a fákat!
Metszés szempontjától az első időszak március–április, de az időpont megválasztása függ az adott fajtól és a korona kialakításának módjától. A termőre fordulás után pedig meg kell különböztetni az almatermésűeket a csonthéjasoktól.

Csonthéjasokon a kajszit, a meggyet, a mandulát, a cseresznyét, a szilvát és az őszibarackot értjük. Télen semmilyen metszési munkát nem szabad végezni ezeken a fákon. Ekkor ugyanis a metszési sebek sokkal könnyebben elfertőződhetnek, gomba- és baktériumveszély állhat fenn. Amennyiben ezek bármelyike megfertőzi a fát, nem lehet kiirtani belőle.
Éppen ezért tavasszal, virágzás előtt, vagy nyáron, szüret után szabad metszeni ezeket a fákat. Fontos, hogy szeptember közepéig befejezzük a munkát. A nyár végi alakítás segíti a vesszők beérését, és javítja a téllel szembeni ellenálló képességet. A fagytűrő fajok gondozásakor célszerű szüret után előmetszést végezni és tavasszal befejezni a folyamatot.
Az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) kevésbé érzékenyek az említett kórokozókra. Ezeket a fákat akár télen is metszhetjük, szakmai körökben azt vallják, hogy ilyenkor jobban viselik a metszést. Fontos azonban, hogy ezt fagypont felett tegyük.
A nagyobb metszési felületeket mindig kezeljük! A metszést akár időzíthetjük a lemosó permetezés előtti időpontra is.
Télen a növényeink nyugalmi, mélynyugalmi időszakban vannak. Ilyenkor nem termelnek váladékot, így kevésbé kell tartanunk a fertőződéstől. Alakító metszést könnyebb ilyenkor végezni, ugyanis jobban látjuk, mivel állunk szemben. Ha a régi, beteg ágakat eltávolítjuk, a fa jobban tud tavasszal összpontosítani a terméshozásra, fiatal fák esetében a gyökérnövesztésre is. Könnyebben észrevehetjük a rendellenesen nőtt ágakat, és segíthetjük a fa egészséges fejlődését. Tehát a téli metszésnek nemcsak egészségmegőrző hatása van, hanem sok esetben praktikusabb is.

Az eddigiek értelmében tehát a csonthéjasokat nem szabad télen metszeni, vannak azonban más növények, amelyek téli metszésekor a fent említett előnyöket élvezhetjük. Ilyen például a szőlő: télen az oldalirányú hajtásokat vágjuk vissza, így elkerülhető a nedvképződés. Az őszi málna szintén kedveli a téli metszést, február környékén a talajtól 5 cm-re vágjuk vissza, hogy növekedésre sarkalljuk a növényt! A nyári málnát azonban nem metszhetjük télen, csak nyár végén.
A fügét decemberben szokták metszeni, így az ágak egyenletesebben fejlődhetnek. Ilyenkor távolítsuk el a sérült ágakat is! Az almát és a körtét – ahogy erről fentebb szó volt – szintén metszhetjük télen, sokan ezt november környékén teszik meg. Fontos, hogy metszés után az ágak egyenlő távolságra legyenek egymástól. Télen metszik továbbá az áfonyát, az egrest és a ribiszkét is.
A lemetszett ágak helyén könnyen bejuthatnak a fa szervezetébe gombák, baktériumok vagy más kártevők. A sebek kezelése segíti a regenerációt és a gyógyulást. Azt is érdemes tudni, hogy a kis ágak, vesszők helye könnyebben gyógyul magától, a nagyobb ágak levágása okozta sebeket azonban kezelni kell. Ha minden évben metszel, elkerülhető a nagyobb ágak metszése, így a fertőződés is.
Arra is érdemes ügyelni, hogy ha életlen, rossz szerszámmal dolgozunk, nagyobb eséllyel ejtünk indokolatlanul nagy vagy problémás sebet a fán. Éppen ezért mindig meg kell nézni, elég élesek-e a szerszámok. A fertőtlenítés is fontos két beavatkozás között, így ugyanis megelőzhető, hogy egy esetleges fertőzést átvigyünk egyik fáról a másikra.
De a természet jól kialakította a növények védekezőmechanizmusát. A fák az élő részek osztódásával egy kallusznak nevezett felületet alkotnak a seben, amelyet ezzel teljesen lezárnak. A víz és a levegő segít abban, hogy ez jól működjön, éppen ezért a megfelelő sebkezelő is víz- és légáteresztő.

Forró vízgőz felett melegítsünk lenolajat és méhviaszt! Utóbbi nehezebben olvad, ezért érdemes apró darabokra vágni. Ehhez mehet pár csepp fertőtlenítő hatású levendula- vagy teafaolaj. Ha a méhviasz megolvadt, érdemes kipróbálni a keveréket: ha pár percen belül megszilárdul, elegendő benne a viasz. A sebkezelőt hagyjuk kihűlni, ezután már használhatjuk is.
A megfelelő technika is fontos. Alapvető, hogy tiszta, éles eszközökre van szükség. Az is lényeges, hogy mindig egészséges rügy felett vágjunk, ezzel elősegítjük az új növekedést. Ha ferdén vágunk, ezzel támogatjuk a vízelvezetést, megelőzve a rothadást.
Ne próbáljunk egyszerre túl sokat metszeni; inkább rendszeresen, kisebb lépésekben távolítsuk el a felesleges ágakat! A rendszeres karbantartás éppen olyan fontos, mint egy-egy növény speciális igényeinek szem előtt tartása. Növényeink folyamatosan nőnek és változnak, amire tekintettel kell lennünk.

A metszéshez többféle szerszámot is használhatunk. Az, hogy éppen mit válasszunk, függ az ág vastagságától és korától. Az alábbiakra biztosan szükség lesz!
Az alapos, gondos kertész odafigyel a szerszámaira is: nem ész nélkül vág bele a metszésbe, hanem tudja, mikor milyen lépést kell megtennie, és hogyan segítheti leginkább a fát a boldogulásban. A metszés fontos feladat, érdemes hát tájékozódni, hogy a lehető legjobban támogathassuk növényeink fejlődését.
Kiemelt kép: canva