Ruháink meghatározó szerepet játszanak életünkben, hiszen szerepük jóval túlmutat funkciójukon. Önkifejezésünk részei, sokat mondanak arról, hogy mit gondolunk a világról, hogy mit szeretünk, vagy éppen hogy viszonyulunk a kényelemhez. Ruháinkhoz és a trendeket alakító és meglovagoló divatiparhoz viszont bőven kapcsolódnak fenntarthatósági problémák is. Adásunk aktuális részében ezeket tekintjük át a téma kutatójával, Dobos Emesével, a Hun-Ren KRTK Világgazdasági Kutatóintézet munkatársával.
Az adásban szót ejtünk arról, hogy
- mit jelent, és hogyan működik a fast fashion,
- van-e összefüggés a fast fashion üzleti gyakorlata és a ruhák minősége között,
- tartósabb-e a drága ruha,
- lehet-e hinni a fast fashion márkák fenntarthatósági ígéreteinek,
- mi lesz a sorsuk a már nem hordott ruháknak, és működhet-e az újrahasznosítás a textiliparban,
- hogyan érdemes bánni a ruháinkkal, ha szeretnénk hosszan viselni őket,
- mi a fogyasztók felelőssége a pazarlás csökkentésében,
- és milyen szabályozásokkal próbálják fenntarthatóbb útra terelni a ruhaipart.
Felgyorsult a divat
Ahogy a kutató mondja, nagyon sok fenntarthatósági probléma kötődik a textiliparhoz. Ezek végigkísérik a ruhák teljes életciklusát a gyártástól kezdődően, a szállításon és a használaton keresztül egészen addig, hogy útjuk végén hol és miként végzik. Az adásban szót ejtünk majd a fast fashion-ről, amiről ma már talán mindenki hallott, de arról is beszélgetünk, hogy hányféle vegyi anyagot használnak ruháink előállításához.
A fast fashion mint üzleti modell már a 20. században megjelent, ám igazán csak az elmúlt évtizedekben bontakozott ki, sőt, mára megjelent még szélsőségesebb formája, az ultra fast fashion. A két fogalom lényegében azt takarja, hogy a gyártók próbálnak minél gyorsabban reagálni a piaci igényekre: gyorsan, olcsón és nagy mennyiségben gyártják a ruhákat, és juttatják el őket a fogyasztókhoz. Előfordul, hogy egy-egy trend megjelenésére napokon belül reagálnak, és sokszor repülőgéppel szállítják a ruhákat, hogy biztosan időben eljussanak a fogyasztókhoz. Ehhez jön hozzá az is, hogy a legtöbb fast fashion cég alapvetően olcsón árulja a ruháit, de ahogy mindig, a valódi árat valaki megfizeti.
Kapcsolódó bejegyzések
Mérgező ruhákba burkoljuk testünket
Több ezer fajta kemikáliát használnak ruháink elkészítéséhez. Ez a környezetre és ránk is veszélyes.
A ruhaipar esetében ez a kérdés is összetett. Egyik oldalról ott vannak az alulfizetett, gyakran embertelen körülmények között dolgozó munkások. Bár számos márka igyekszik megfelelő munkakörülményeket teremteni, többször kiderült már, hogy a beszállítói lánc összetettsége okán nem minden varrodára, gyárra jut figyelem. Nagy megrendelések esetén a gyártók néha kiszervezik a munkát illegálisan működő üzemeknek is.
A valódi ár megfizetésében a természet kizsigerelése is komoly szerepet kap. Bár ma már vannak fenntartható technológiák, a textilipar víz- és földhasználata továbbra is tetemes. Ez kiegészül az alapanyagok termelése és a gyártás során a környezetbe kerülő toxikus anyagokkal, ráadásul egyes országokban a gyárak szinte büntetlenül engedhetik a kezeletlen szennyvizet a természetbe.
Ahogy vendégem mondja, a gyártók legjobban az alapanyagokkal tudnak spórolni. A gyengébb minőségű, olcsó műszálas ruhákból pedig olyan vegyi anyagok oldódhatnak ki a viselés során, melyek potenciálisan károsak lehetnek az egészségre, és akkor az elmúlt években egyre jobban reflektorfénybe került mikroműanyagokat még nem is említettük. Így tehát az olcsó ruhák valódi árát végeredményben a vásárló is megfizeti.
Hová kerül a ruha?
A fast fashion árnyoldalai között említhető, hogy jellemzően jóval több ruhát gyártanak, mint amennyit el tudnak adni. A felesleg pedig gyakran végzi hulladéklerakókban, hulladékégetőkben, de sajnos az sem ritka, hogy hulladékként szegény országokban köt ki.
Tehát még egyszer: itt nem az elkopott, elhasználódott, tökrement ruhákról, hanem teljesen új, sosem hordott darabokról beszélünk. Ahogy vendégem mondja, az internetes ruhavásárlás is sokszor vezet hasonló eredményre: a méretprobléma miatt vagy más okból visszaküldött ruhák soha nem kerülnek már ki a polcokra. A szükséges logisztika és a tisztítás sokkal többe kerülne a cégeknek, mint egyszerűen kidobni a kérdéses darabokat.
A fenntarthatatlan gyakorlatok megváltoztatásáért szerencsére fogyasztóként is tehetünk. Persze, ahogy ez az adásban is elhangzik, nem arról van szó, hogy minden vásárlásunk előtt hosszas kutatómunkát kellene végeznünk, hogy a leginkább fenntartható darabot válasszuk. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy vigyázzunk meglévő ruháinkra, figyeljük a bevarrt címkén a jeleket, az úgynevezett textil-KRESZ-t, és ennek megfelelően kezeljük őket. Válasszuk azokat a ruhákat, melyekben jól érezzük magunkat, és törekedjünk arra, hogy minél tovább legyenek ruhatárunk darabjai! Ha ennyit megteszünk, és törekszünk arra, hogy impulzusvásárlásainkat minimalizáljuk, akkor a nagy részét megtettük annak, ami egy tudatos fogyasztótól elvárható.
Fotók: canva.com
