A fast fashion a fogyasztói társadalom jelképe is lehetne. Nyomában pazarlás, mikroműanyag és nem elhanyagolható mértékű vegyszerhasználat jár. Utánanéztünk annak, hogy mennyi kemikáliát használnak ruháink készítése során, és ezekből vajon mennyi marad a szövetekben. Néhány trükköt is ajánlunk, amelyekkel elkerülhetjük a bajt, valamint három szervezet címkéjét is megmutatjuk, amelyekre érdemes figyelni, ha nem akarunk vegyszeres kelméket magunkra húzni.

A fast fashion átka

A tömegtermelés minden iparágban lenyomja az árakat, ez a divatiparra is érvényes. A fast fashion a nagy divatházak trendjeit lemásolva, futószalagon kínálja az újabb és újabb kollekciókat. A piac diktálja a tempót: míg a ’60-as, ’70-es években évi 2 kollekciót mutattak be, addig ma már 6–8 is megjelenik évente.

Már 10 évvel ezelőtt is 80 milliárd ruhadarabot állítottak elő évente, tehát a föld minden egyes lakosára 11 új ruha jutott. Ezek eloszlása azonban nem egyenletes, a nyugati, fejlett országok a fő felvásárlók. Németországban például 2011-ben 5,97 milliárd ruhát adtak el, ebből 1 milliárd póló volt. Tehát a szóban forgó évben minden németre 70 darab új ruha jutott.

Kapcsolódó bejegyzések

Társadalmi ruhacsere Egerben – Jó minta a fenntartható fogyasztás megvalósításához

Egy kis csapat társadalmi vállalkozásban rendkívül sikeres ruhacsereprogramot bonyolított le Egerben. A szervezővel beszélgettünk.

A vásárlási dömping komoly szemétmennyiséget eredményez. Németországban és Angliában évente 1 millió tonna ruhát dobnak ki. (Nem véletlen, hogy a német és az angol turkálók fogalommá váltak itthon. Büszkék lehetünk, ha turkálóban vásárolunk, mert ezzel a szemetelést mérsékeljük.) Hasonló a helyzet Amerikában is, ahol 2010-ben 13,1 millió tonna textilhulladék keletkezett, ami a lakossági hulladék 5,3%-a.

Kőolaj a ruháinkban

A ruhagyártás szintetikus anyagokra épül, melyeknek az aránya az elmúlt 20 évben megduplázódott. Jelenleg az összes textilanyag több mint felében található poliészter. A globális textilipar számára előállított műszálas szövetek gyártása a világ olajfogyasztásának 1,35%-át teszi ki. Ez az adat előreláthatólag nőni fog, mivel 2030-ra a szövetgyártás háromnegyede épül majd szintetikus anyagokra, ennek pedig 85%-a poliészter lesz.

A problémát fokozza, hogy a teljes mikroműanyag-szennyezés 35%-át a szintetikus textilek mosása során keletkező mikroszálak adják. De ezzel sajnos nincs vége a negatívumok felsorolásának. Számolnunk kell a gyártás során felhasznált vegyszerekkel is, melyeknek mennyisége jóval több annál, mint gondoljuk.

Vegyszerben fürdő ruhák

Egy átlagos póló súlyának kétszerese is lehet a készítése során felhasznált vegyi anyagoké. De a viszkóz esetében ez az arány még nagyobb: 1 kg anyag előállításához 5-7 kg kemikália szükséges. A Nike a 2023-as, vegyszerekre vonatkozó összefoglalójában úgy becsüli, hogy pusztán a lábbelik és a sportruhák gyártásához több mint 4000 fajta vegyszert használ.

Ezek az anyagok teszik a ruhát színessé, szín és -formatartóvá, gyűrődésmentessé. Meg kell említeni a nonil-fenol vegyületeket, melyeket az ipar felületkezelésre használ, hogy fokozza az anyagok ellenálló képességét. Az Európai Unióban 2005 óta 0,1%-os koncentrációban tilos forgalomba hozni őket, sőt 2018-ban 33 további vegyszert száműztek a ruhagyártásból. Ez elismerésre méltó, azonban ruháink 80%-át sajnos EU-n kívüli területeken gyártják.

Másik nehézség, hogy a felhasznált vegyszerek egyáltalán nincsenek feltüntetve a ruhák címkéin. (Mivel több ezerről van szó, ehhez egy A4-es lap is kevés lenne.) Továbbá a 250 legnagyobb globális márka fele nem is jegyzi a gyártásból kizárt vegyi anyagokat, és csupán negyedük kötelezte el magát a mérgező anyagok használata ellen.

Mit mutatnak a bolti tesztek?

2012-ben a Greenpeace 140 különböző ruhát vásárolt 27 országban, majd tesztelték őket. A ruhák közül 4 származott hazánkból. A termékek kétharmadában találtak kifogásolható anyagot. A magyar üzletekből szerzett 4 termék közül csak egy volt ártalmatlan, de például a Zarában vásárolt, Pakisztánból származó gyerekfarmerben a hormonrendszerre káros nonil-fenolt és a festésből visszamaradt nehézfémet is találtak. Ezt követően 2014-ben kimondottan a gyerekruhákat tesztelték. Kiderült, hogy a 12 legnagyobb gyártó mindegyikének van kifogásolható terméke. (Olyan gyártók buktak meg a teszten, mint a H&M, a C&A, a Nike, az Adidas, a Puma, a Disney, a Burberry.)

Kapcsolódó bejegyzések

Tervezett elavulás: összeesküvés-elmélet vagy valóság? – Holnapután

A Holnapután aktuális adásában azt próbáljuk megtudni, hogy csak városi legenda vagy kézzelfogható valóság a tervezett elavulásnak nevezett jelenség.

Ezek viszonylag régi eredmények. Azonban ma is érvényes, mivel a kemikáliák felhasználhatóságát a gyártás helyén továbbra sem szabályozzák kielégítően, a vegyi anyagok alkalmazásának a mértéke az egyes gyártók szemléletétől és önkéntes vállalásától függ.

2019-ben az Ikea és a H&M közös textiltesztet végzett, mert megcélozták, hogy 2030-ra körforgásos gyártásra állnak át. Tehát minimalizálják az új nyersanyagok bevonását, és mindent újrahasznosított anyagokból állítanak elő, amihez nagy mennyiségű használt textilre van szükségük. Főleg ruhaadományokat és hulladéknak szánt elhasznált anyagokat vásároltak, ezekből vett 166 mintán 8000 tesztet végeztek. Az derült ki, hogy a textilek 8,7%-a tartalmazott a festésből visszamaradt krómvegyületeket és nehézfémet, valamint 19,3%-ukban volt nonil-fenol. Ez az eredmény arra is rámutat, hogy az anyagokból még sokéves használat során sem ürül ki az összes vegyszer.

Mit tehetünk?

Nem vagyok álszent, tudom, hogy legtöbbünk fast fashion ruhákat vásárol, de némi odafigyeléssel csökkenthetjük a kockázatot. Kerüljük a vasalásmentes („easy iron” jelzésű), gyűrődésmentes és formatartó anyagokat! Vigyázzunk azokkal a ruhadarabokkal, amelyek mosáskor látványosan engedik a színüket, de a többi terméket is mossuk ki használat előtt! Részesítsük előnyben a turkálókat, és minél hosszabb ideig használjuk a ruháinkat!

Összességében az is elmondható, hogy nem elég csak az anyagra koncentrálni. Még a biopamutot is fehérítik és színezik. Figyeljünk inkább a márkára és a garanciát adó logókra!

3 címke, amely garanciát jelent

A GOTS, a Fairtrade és az OEKO-TEX címkéi garantálják, hogy a gyártás során figyeltek a munkakörülményekre, a bérezésre és a környezeti fenntarthatóságra.

A minősítések célja az, hogy mind a társadalmi, mind a környezeti teljesítményről támpontot adjanak. A három említett minősítés közül a GOTS szabályrendszere fekteti a legnagyobb hangsúlyt a természetességre. A felhasznált anyagok 70%-ának „bio” minősítésűnek kell lennie, a festékeknek is előre megfogalmazott elvárásoknak kell eleget tenniük, valamint az üzemivíz-felhasználást is észszerűsíteni kell. Magyarországon 5 olyan gyártó van, amely ezzel a címkével rendelkezik.

A Fairtrade minősítésében a legfontosabb az emberi jogok és a megfelelő munkakörülmények biztosítása. A kritériumok közé tartozik a 48 órás munkahét, a biztonságos és higiénikus munkakörnyezet, a gyerek- és a kényszermunka tilalma, valamint a fenyítés megtiltása. Méltányos bért kell fizetni a dolgozóknak, legalább a minimálbért vagy az iparágra jellemző átlagot, és biztosítani kell a jogszerű szakszervezetet. (Egyiptomban és Kínában ez nem lehetséges, így Fairtrade termékek ezekből az országokból nem is származnak.)

A harmadik minősítés az OEKO-TEX, amelynek több fajtája létezik. Az OEKO-TEX Standard 100 textil-, ruha- és bőripari termékekről ad tanúsítványt, amennyiben nem tartalmaznak egészségre ártalmas anyagokat. Az adatbázisukban böngészve találunk magyar cégeket is, amelyek ezzel az emblémával láthatják el termékeiket.

A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

Kiemelt kép: Canva