Ha megfőtt a vasárnapi húsleves, a hagyma héját nem kell rögvest a szemétbe vagy a komposztra hajítani! Ez ugyanis egyike az emberiség által legrégebb óta használt ruhafestő szereknek.
Sokan azt hiszik – hála a történelmietlen filmiparnak –, hogy a középkor valamilyen búskomor, szürke, jellegtelen valami volt. Azonban az igazság az, hogy talán egyik kor sem volt annyira színpompás, mint a középkor. Na jó, a mai modern ember talán sokkal inkább papagájként öltözik, de közel sem annyira igényes (és környezetbarát), mint az akkoriban élők.
Talán említenem sem kell, hogy a modern ruhafestő kemikáliák micsoda embertelen pusztítást végeznek környezetünkben, ahová – főleg Ázsiában – szabályozatlanul kerülnek. Régen azonban nem létezett más, amivel színezhették volna kelméiket eleink, csak amit az Isten adott. És a hagyma erre az egyik legalkalmasabb növény.
No, nem a belseje! Azt jobb, ha a pörkölt alá aprítjuk. De ami marad, azzal igazán szép színt varázsolhatunk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy nagy lábosba pakolni a hagymahéjat, nagyjából félig feltölteni vízzel és egy csipetnyi ecettel. Forraljuk fel, majd tegyük bele a festeni kívánt ruhadarabokat úgy, hogy mindenhol egyenletesen érje a hagymás víz!
Hagyjuk főni nagyjából 1–2 órát, és amikor már látjuk, hogy olyan színű, amilyet szerettünk volna, hagyjuk kihűlni! Leszűrjük, átöblítjük, és készen is vagyunk. Hogy a végeredmény pontosan milyen lesz, attól függ, hogy gyapjút, lent vagy más anyagot festünk, de mindegyik szép vöröses-sárgás árnyalatban fog pompázni!
Kapcsolódó bejegyzések
Mérgező ruhákba burkoljuk testünket
Több ezer fajta kemikáliát használnak ruháink elkészítéséhez. Ez a környezetre és ránk is veszélyes.
