Kevés izgalmasabb téma van a jövőnél, amit az is bizonyít, hogy napi szinten gondolkozunk rajta. Persze általában csak a közeljövőt tervezzük, a belátható időtávokat próbáljuk megtölteni kézzelfogható tartalommal. A Ludovika Egyetem tudományos főmunkatársának, Dr. Rab Árpádnak viszont szakmája, sőt szenvedélye a jövőről való elmélkedés. Jóslatait tudományos alapra helyezve, objektív adatokra építve fogalmazza meg, sokszor egészen megdöbbentő következtetésekre jut.
Nemrég indult a Greendex rádióműsora, a Holnapután, mely minden vasárnap 11 órától fut a Manna FM-en. Soron következő adásunk vendége Dr. Rab Árpád jövőkutató.
Ahogy a szakembertől megtudhattuk, egy futurológus feladata nem merül ki a várható trendek felvillantásában. Felelőssége is van a jövő formálásában, hiszen rálátása van arra, hogy bizonyos forgatókönyvek megvalósulása esetén milyen eljövendő várhat ránk. Ahogy a szakember mondja: „próbálunk időben felkészülni a jövőbeni problémákra, hogy amikor jön a probléma, akkor már legyen rá válaszunk”.
Fontos kifürkészni a jövő útjait
Ahogy Rab mondja, ő úgy szeret dolgozni, hogy kézzelfogható problémákat fogalmaz meg. Például azt, hogy „ha tíz év múlva kilép az utcára egy átlagember, milyen problémákkal fog szembesülni? Hogy telik a reggele? Kávét iszik? Lesz kávé? Autóval megy munkába? Lesz autója? Lesz munkája?” Ha ezek némelyike már ma valódi probléma, akkor már lehet megoldást keresni, illetve lehet tenni ellene a jelenben is.
Már 2-3 év múlva problémát jelenthet például a mesterséges intelligencia alapú, személyre szabott ajánlórendszerek kezelése. „Ha már most nem gondolkodunk el rajta, hogyan használjuk (ezt a technológiát), akkor mindannyian termékek leszünk.” Hasonlóképpen ahhoz, amilyen felkészületlenül érte társadalmunkat a közösségi média, és ez szélsőséges polarizációhoz vezetett. Az emberek többsége nem tanulta meg megfelelő kritikával kezelni az interneten szembejövő információkat, ez pedig az álhírek és az áltudományok sosem látott előretörését hozta.
A problémák egyik fontos gyökere, hogy az emberiség – egyelőre úgy tűnik – elveszítette a „katedrálisépítő képességét”, tehát nemigen tudunk nagy távlatokban gondolkozni. A középkorban, ha letették egy katedrális alapkövét, az építők tudták, hogy az eredményt jó esetben is csak az unokáik láthatják majd. Mégis építettek. Ma viszont már ennél jóval beláthatóbb időtávlatban sem vágunk bele egy-egy projektbe, mert „nem látjuk a végét”. Egy kicsit a klímaváltozás problematikája és az ellene való küzdelem is kapcsolódik ehhez. Úgy kellene tennünk ellene, hogy nem vagy még csak alig érezzük a hatásait.
Ez vár a magyarokra
Épp ezért fontos a jövőkutatók feladata: a homályos, sokfelé tartó jövőre vonatkozó elképzelések helyett tiszta képet festenek, kézzelfogható problémákat és válaszokat kínálnak. Rab példaként hozza a Magyarországon várható hőmérséklet-emelkedésből fakadó kihívásokat. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy évtized múlva nyaranta a 43 °C-os hőmérséklet teljesen hétköznapi lesz.
Ugyanebben az időszakban a lakosság 25%-a 65 év feletti. Ez azt jelenti, hogy az emberek minimum negyede nem tud kimenni nyáron, mert rosszul lesz.
Ez már kézzelfogható probléma, amelyre lehet válaszokat keresni. De mi lehet ebben a konkrét esetben a megoldás? Metaverzumot kell fejleszteni az időseknek? Esetleg mindenhova klímát kell telepíteni? A jövőkutató a lehetőségek oldaláról próbál megfogni egy-egy vizsgált területet. Jelen esetben például azt is számba veszi, hogy a jóval inkább mediterrán éghajlat milyen lehetőséget teremt: az eddigi 6-7 enyhe hónap helyett 8-9 ilyen lehet, talán más mezőgazdasági növényeket is tudunk majd termelni, vagy épp a turisztikai szezon lehet lényegesen hosszabb. Ez csak néhány tényező abból a több tucatnyi, akár több száz együtthatóból, melyek vizsgálatával viszonylag megalapozott jóslatokat lehet megfogalmazni a jövővel kapcsolatban.
Okosan, de muszáj használni a technológiát
Ilyen jóslat a címbeli idézet is! Rab szerint azon már túl vagyunk, hogy a technológia nélkül meg tudjuk menteni a civilizációnkat,. Fontos azonban az is, hogy a technológiát megfelelően és főként tudatosan használjuk. Ahogy a fent említett közösségi médiával kapcsolatban mondja, bár vannak problémái, ha tudatosan használjuk, akkor fel tud nőni a feladathoz: a járványhelyzetben rajta keresztül kezdtük el szervezni az életünket, ott tartottuk a kapcsolatot, ott cseréltünk információt, ott folyt az oktatás.
A technológia nem fogja megoldani a problémáinkat. A technológia csak segít. (…) Én nem a technológiában hiszek, hanem az emberekben. És sokkal több jó példát látok, mint negatívat!
Ahogy az adásban is elhangzik majd, az emberek jelentős részének figyelmét a látványos, nagy dolgok ragadják meg: milyen űrhajónk lesz, mit csinál majd a mesterséges intelligencia. Ehhez képest a technológiai fejlődés üteme napjainkban is szédítő. Elég belegondolnunk abba, hogy akár csak 10 évvel ezelőtt mennyire más volt minden. Egyszerű, mindenki által kézzelfogható példa a mindannyiunk zsebében ott lapuló okostelefon: ez például megadta azt a szuperképességet, hogy többé már tévedünk el, vagy épp a világ összes nyelvén tudunk kommunikálni.
Hogy miként alakul a következő 10-20-50 év, milyen anyagból lesznek a Naprendszert átszelő űrhajók, vagy épp miként alakulhat át a tulajdonhoz való viszonyunk, sok más érdekesség mellett kiderül a Holnapután most vasárnapi adásából. Aki esetleg lemaradna róla, a Greendex podkasztcsatornáján vissza tudja hallgatni a Dr. Rab Árpáddal folytatott beszélgetésünket, ahogy az összes korábbi epizódot is. Találkozzunk Holnapután, vasárnap 11:00-kor a Manna FM-en!
