Persze ez nem jelenti azt, hogy az étrendünket fenntartás nélkül át kellene alakítanunk sáska alapúvá, de jobb, ha tudjuk, hogy a táplálkozásunk eddig sem volt rovarmentes.
Az új Európai Unió már semmilyen akadályt nem gördít az elé, hogy a gyártók egyre több élelmiszerben használhassanak rovarokat. Erre válaszul a magyar kormány kötelezi őket, hogy a csomagoláson tüntessék fel, hogy a termék mit tartalmaz. Noha az újdonság, hogy ma már egyértelműen kell jelezni a csomagoláson, hogy milyen ízeltlábút használtak fel, az nem új keletű, hogy ilyesmiket eszünk. Csak eddig ezeket különféle „E” jelzések mögé rejtették.
Mit keressünk? E120-at és E904-et! A gyanútlan szemnek ez valamilyen ízfokozónak tűnhet, holott az igazság az, hogy kifejezetten emberi fogyasztásra tenyésztett élőlényekről van szó. Az előbbiből színezőanyag és „rost”, az utóbbiból pedig bevonóanyag lesz. Persze nem sáskákról és csótányokról van szó, hanem sokkal kisebb rovarokról. De kik is ők?
Az E120
A bíbortetű. Főleg színezékként használják, olyannyira gyakran, hogy még vegán „húskészítményekben” is gyakran szerepel színezőanyagként. De nemcsak a reformkonyha készítményeibe, hanem az eperjoghurttól kezdve a nyalókákon át csokoládékba is kerül. Ennek oka rikító piros színe, hiszen a színezékekkel szemben megvan az a jó tulajdonsága, hogy egyáltalán nem káros az egészségünkre.
Az E904
Ez igazából nem maga az állat, csak a testnedve. Délkelet-Ázsiából származik, és a Laccifer lacca (vagy sellák) megtermékenyült nőstényeinek a váladéka. A hatalmas farmokon (mint a képen is) nyert anyagot nemcsak az élelmiszer-, hanem a zeneipar is felhasználja, hiszen ebből a furcsa gyantából még „bakelitlemez” is készült a századelőn. Emellett a gyógyszeripar is előszeretettel alkalmazza bevonatkészítésre, de antik bútorokat is óvnak ezzel az anyaggal.
Mindig nézz utána annak, hogy mit eszel!