Először mutatták ki a szűznemzést krokodilnál egy Costa Rica-i állatkertben, az ivadék génállománya 99,9 százalékban megegyezett az anyaállatéval – írta hírportálján a BBC.
A szűznemzés jelenségét egyes madárfajoknál, halaknál és más hüllőknél is kimutatták már, de krokodiloknál még sohasem. A tudósok szerint a tulajdonságot egy evolúciós őstől örökölhették, így elképzelhető, hogy a dinoszauruszok is képesek lehettek az önmegtermékenyítésre.
A tojást egy 18 éves nőstény hegyesorrú krokodil rakta a Parque Reptilandiában 2018 januárjában. A benne lévő utód teljesen kifejlődött, de nem mutatott életjeleket, és nem kelt ki. A tojást lerakó krokodilt kétéves korában szerezték be, és egész életében más krokodiloktól elkülönítve tartották. Ezért a park tudományos csapata felvette a kapcsolatot egy virginiai kutatóegyetemmel, amely a szűznemzésre, tudományos nevén partenogenezisre specializálódott. A szakértők megvizsgálták a magzatot, és megállapították, hogy genetikailag több mint 99,9 százalékban azonos az anyjával, ami megerősítette, hogy az ivadéknak nem volt apja, azaz ivartalan szaporodás eredménye volt.
A kutatók a Royal Society Biology Letters című folyóiratában azt írták, hogy a krokodiloknál gyakoribbak lehetnek a szűznemzések, és eddig csak azért maradtak észrevétlenek, mert senki sem kereste az ilyen eseteket.
Nem ritka, hogy a fogságban tartott hüllők egy fészekaljnyi tojást raknak, de mivel el vannak szigetelve a párjuktól, ezeket a tojásokat általában életképtelennek tekintik és kidobják
– írták tanulmányukban a szerzők, hozzátéve: eredményeik azt sugallják, hogy hímek hiányában is meg kell vizsgálni a tojásokat a potenciális életképesség szempontjából.
Egyelőre nem világos, hogy miért fordul elő a partenogenezis a különböző fajoknál, de egyre gyakrabban értesülni hasonló esetekről. Az egyik elmélet szerint az ivartalan szaporodás akkor fordul elő a szűznemzésre képes fajoknál, amikor egyedszámuk csökken, és a kihalás szélére kerülnek.
(BBC)