Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész
Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész

Idén ősszel közel 50 fát ültettünk el, első lépésként egy buja dzsungel irányába. Nem klímavédelmi megfontolásaink voltak, sokkal inkább az egészséges, friss gyümölcsök iránti vágy vezérelt minket. A tervünk viszont nem egy megszokott gyümölcsös telepítése.

Az erdőkert, vagy ahogy angolul mondják food forest egy olyan, permakultúrás elvek szerint létrehozott növénytársítás, ahol minél több féle gyümölcsfa, ehető termésű cserje és évelő lágyszárú él és terem. Az erdőkerteknek nagyobb hagyománya a trópusokon van, ahol az egész éves folyamatos termés is biztosított az időjárásnak köszönhetően. Nálunk, a mérsékelt égövben csak az elmúlt 40-50 évben jelent meg a módszer. Kipróbált gyakorlatok már vannak, de még sok-sok új felfedezés várat magára.

A mi erdőkertünket úgy terveztük meg, hogy a tavasz végétől egészen a tél elejéig folyamatosan teremjen valami. Próbáltuk a tájfajtákat előnyben részesíteni, mint például az ormánsági káposztás alma, amely augusztus végétől október végéig terem majd. A sokszínűséget nagyon komolyan vettük, hiszen csak almából 5 különböző fajtát ültettünk eddig. Mivel a nagy terület lehetővé teszi, a következő években a most elültetett fák és bokrok sokszorosát szeretnénk még telepíteni.

Ha minden jól megy, néhány év múlva a kerítésen belül is ilyen színes lehet az ősz.

Erdőkert kialakításakor fontos, hogy a lombkoronaszint, a cserje- és gyepszint harmóniában legyen egymással. Egyrészt a fákat egymástól megfelelő távolságra kell elhelyezni ahhoz, hogy az alsóbb szintekre is elég fény jusson, a majdani lombkorona méretével, vagy későbbi alakításával számolni kell. Másrészt igen fontos, hogy az optimális növénytársításokat is figyelembe véve tervezzük meg az ültetési rendet, hogy a szomszédok és a fák szintje alatt élő növények is jól érezzék magukat, segítsék egymást.

A diófa alatt például köztudottan szinte semmi nem él meg, de a rendkívül egészséges, gyógyhatású homoktövis például kiválóan érzi magát.

Ha a rendszert jól terveztük meg, akkor a sokszínűség feleslegessé tesz bármilyen növényvédő szert, hiszen ha a biológiai védelmen át is jut valami, a fajták sokfélesége valószínűtlenné teszi, hogy tömegesen betegedjenek meg vagy kerüljenek támadás alá a növényeink.

Lelkes kezdőként megint tanultunk valamit: ha az erdő közepén élsz, és a kertedben gyakori vendég a nyúl, akkor egy pillanatra sem hagyhatod védtelenül a fáidat.

Mi tényleg nagyon szeretjük a kis szőrmókokat, de amikor az ültetést követő reggelen hat fácska is félbeharapva, lerágva várt minket, akkor komolyan dühbe jöttünk. Végül egy kis népi praktikával bevédtük a többieket, amíg az erre a célra szánt műanyag törzsvédők megérkeztek. Részünkről hatalmas előrelátásra vall, persze csak totális véletlen volt, hogy a csirketraktor egyik nyárközepi szálláshelyén felnőtt takarmánykukorica szárak még a földben voltak. Ezeket a vékony kis törzsek köré kötve remek átmeneti védelmet tudtunk nyújtani a facsemetéknek.

A meglévő fenyők alatt mézalmácska és áfonya terem majd.

A fejleményekről és a tapasztalatainkról be fogok számolni, és addig is bizakodom, hogy a fáink átvészelik a telet, és még véletlenül sem jelenik meg egy nagyobb testű állat a kertben, amely porcelánboltba szabadult elefántként pusztítana a fácskák körül.

Akit komolyabban érdekel a téma, a youtube-on rengeteg erődkertes videót találni, és a témának egyre bővülő irodalma is van. Arra kell csak figyelni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy trópusi erdőkertekről szóló filmeket nézünk, mert akkor besszippant egy csodálatos univerzum, és fájó lesz a kijózanodás, amikor rájövünk, hogy ez sosem valósulhat meg a mérsékelt övben.

search icon