Egy új tanulmány feltérképezte azokat a természetes élőhelyeket, melyek megvédése szükséges ahhoz, hogy elkerülhessük jelentős mennyiségű szén-dioxid felszabadulását, ezzel pedig a klímaváltozás katasztrofális hatásait.
A kérdéses területek elsősorban erdők, tőzeglápok és mangrovék, melyek ugyan csak a szárazföldek 3%-át fedik, de a bennük elraktározott szénkészletek óriási mértékűek. Az ezen ökoszisztémákban eltárolt szén mennyisége 15-szöröse annak, amennyit az emberiség a fosszilis tüzelőanyagok égetésével évente felszabadít.
Kapcsolódó bejegyzések
Újabb bizonyíték a biodiverzitás fontosságára
A kínai Hainan-sziget mangrove-erdeit vizsgáló kutatás szerint az erdő jóval több szén-dioxidot képes megkötni és több biomasszát termel, ha nagyobb a fajtadiverzitása.
Ahogy a tanulmány egyik szerzője, Johan Rockström, a Conservation International vezető kutatója mondja, ha felszabadítanánk az ezeken a helyeken elraktározott szént, annak hatásai generációkon át érvényesülnének és valószínűleg aláásnánk vele az utolsó esélyünket is, hogy a bolygónk klímáját az emberiség számára elviselhető szinten stabilizáljuk.
A kutatás egy tavalyi tanulmányra épül, mely megalkotta a „visszanyerhetetlen szén” koncepcióját. Ez azt jelenti, hogy a fentiekhez hasonló, évszázadok alatt kialakuló ökoszisztémák megsemmisülésekor felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid nem lesz visszanyerhető olyan rövid távon, hogy az éghajlatváltozásra tett hatását ezzel mérsékelni lehessen.
Sajnos jelenleg a világ ilyen jellegű szénraktárai csak kevesebb mint fele részben állnak védelem alatt. A legfontosabb védendő területek többek közt az Amazonas-medence, Kongó és Indonézia esőerdei, vagy Délkelet-Ázsia mangrovéi. (Yale)