Egy új kutatás a gorillák kommunikációjának titkait tárta fel, melyben a mindannyiunk által ismert gesztusnak, a mellkason való dobolásnak kiemelkedő szerep jut.
A tanulmány szerint a mellkason való dobolás hatásossága az állat méretétől és erejétől függ, hiszen minél nagyobb egy hím gorilla, annál erőteljesebben tudja verni a mellkasát, hogy ezzel jelezze a barátoknak és az ellenségnek, mennyire hatalmas.
Ugyanakkor nem csak a hímek használják ezt a kommunikációs formát: a nőstények akkor dobolnak a mellkasukon, mikor felmérik a párjukat. A kutatók szerint a mellkas ütögetése fontos kommunikációs eszköz a sűrű trópusi őserdőben, ahol élnek. A kifejlett ezüsthátú hím gorillák mellkasverését például több mint egy kilométerre is meg lehet hallani.
Edward Wright, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet tudósa elmondta: hosszú ideje vélik úgy, hogy a mellkason való dobolással akarják kifejezni a gorillák, milyen erősek és ezt a jelzést a hímeknek és nőstényeknek is küldik. A hímek felé ezzel jelzik: „figyelj, nagy vagyok és erős, ne kötekedj velem”, a nőstényeknek pedig azt üzenik: „nézd, milyen nagy és erős vagyok, engem választhatnál párodnak”.
A kutatásból az is kiderült, hogy különbség van a mellkasra mért ütések tartama és száma között, ami arra utal, hogy a mellkasverés alapján azonosítani lehet az egyes gorillákat.
Vadon 2008-ban már csak mintegy 600 hegyi gorilla élt, így a faj a kihalás szélére került, de a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően számuk azóta már ezer fölé emelkedett.
A főemlősök a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda természetvédelmi területein élnek, azonban továbbra is veszélyeztetik őket az orvvadászok, a térségben fegyveres konfliktusai és az emberekről átterjedő betegségek.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(MTI)