A modern gyártástechnológiák és a tudásmegosztás szerelemgyereke: FabLab, a szellemi műhely
Innovációs műhely, ahol a legmodernebb gyártástechnológiai eszközök inspiráló közösségeket is kovácsolnak – ez a FabLab Budapest. Pap Dávid ügyvezetővel beszélgettünk.
Milyen filozófia alapján működik cég?
A FabLabok története 2001-re nyúlik vissza, amikor az MIT egy frissen induló program keretében életre hívott egy projektet, amelynek célja digitális gyártástechnológiákra alkalmas, de olcsón, bárhol kialakítható laborok létrehozása volt. Mára a nemzetközi FabLab hálózat közel 1800 műhelyt foglal magába, mi egyébként a 41. voltunk. Mi egy kísérletező műhely vagyunk, ahol a technológia nemcsak a mérnökök és designerek, hanem a művészek és tanulni vágyók számára is elérhető. Csökkenteni szeretnénk a termékek ökológiai lábnyomát azáltal, hogy demokratizáljuk a minőségi designhoz való hozzáférést.
Mennyiben egyedülálló a tevékenységetek Magyarországon, esetleg Európában?
Innovációs műhelyként a digitális gyártástechnológia korában változtatunk a termékgyártás folyamatának hagyományos rendszerén, csökkentve annak ökológiai lábnyomát. A FabLabok egy diffúz hálózatot alkotnak: nem arról van szó, hogy minden műhely állandó kapcsolatban van egymással, de mi nemzetközi szinten is aktívak vagyunk. Közösen globális fenntarthatósági design projekteken dolgozunk olyan partnerekkel együtt, mint az IKEA által alapított SPACE10 vagy a barcelonai IAAC. Ezeknek az együttműködések az a tudásmegosztás az alapja, amely végső soron a FabLab mozgalom alapjául is szolgál.
Milyen forradalmian új megoldást alkalmaztok, ha van ilyen?
A Fabrication City koncepciója azt vizsgálja, hogyan tud a 21. századtól a város, mint egység, fogyasztást tekintve – és itt gondolok a tárgyakra, hulladékkezelésre, mezőgazdaságra – egyre inkább önfenntartóvá válni. Tulajdonképpen a közgazdaságtanban ismert körforgásos modell városléptékű adaptációja. A kezdeményezéshez pedig csatlakozott már többek között Amsterdam, Barcelona, Detroit, és mi is próbáljuk a városvezetést meggyőzni, hogy érdemes lenne belépni. A modern gyártási technológiákkal lehetőség nyílik arra, hogy helyben, helyi erőforrásokat, helyi alapanyagokat felhasználva lehessen a fogyasztási szükségleteket kielégetni. A Fab Citynek az egyik alprojektje a Distributed Design, amit a barcelonai IAAC vezet. Ez egy olyan új megközelítés, amely a késztermékek helyett gyártási adatokat tesz globálisan hozzáférhetővé. Újragondolja, hogy a termékek hogyan és milyen alapanyagból készüljenek el, hangsúlyt fektetve a felhasználó és a termék közötti kapcsolatra. Az alapgondolata, hogy elég, ha a gyártási adat vándorol a világban, mert abból aztán magát a terméket már helyben is elő lehet állítani. Ez jó a tervezőnek, aki egyébként nem biztos, hogy képes lenne megtalálni a közönségét a világ másik felén, és jó a bolygónak, mert nem kell a gyártási helyről az értékesítési helyre szállítani a produktumot, ezzel pedig jelentős mértékben csökkenthető az ökológiai lábnyoma. A design tárgyak a tudásmegosztásnak és a digitális technológiának köszönhetően így bárki számára elérhetővé válnak, helyi forrásokat használva, kis- és középvállalkozásokat erősítve.
Milyen jellegű jövőbemutató tevékenységeitek vannak még?
Komoly erőforrásokat áldozunk a tehetséggondozásra. Amikor egy cég számára dolgozunk, például prototípust fejlesztünk, mindig bele van írva az ajánlatba, hogy a projektre kifizetett összeg 20%-át fiatalok tehetséggondozására fordítjuk. A ’18-as és ’19-es tehetséggondozó pályázataink nyertes tervei közül már többről kaptuk azt a visszajelzést, hogy külföldön is gyártani kezdték, ottani erőforrásokkal, ottani alapanyagokkal úgy, hogy azt egy fiatal tervező itt tervezte meg nálunk. Emellett a MOME-n tanítok egy tárgyat, Digitális gyártástechnológiák a gyakorlatban néven. Nekem az az elvem, hogy a fiataloknak adni kell egy olyan minőségű és olyan fókuszú triggert, egy olyan lehetőséget a modern gyártástechnológiákra való bepillantásra, ami később önálló gondolkodásra, önálló ötletek kidolgozására és megvalósítására ösztönzi őket.
Jellemzően kik keresnek fel benneteket a FabLabban?
Gyakran jönnek hozzánk például a MOME vagy a BME diákjai, akiknek a diplomamunkájuk megvalósításához van szükségük valamilyen modern gyártástechnológiára – most, hogy a járvány miatt az egyetemek laborjai bezártak, ezeket sokszor nem is tudják máshol elérni.
Sokszor dolgozunk együtt már végzett mérnökökkel, tervezőkkel, akik egy új ötletüket szeretnék formába önteni, vagy prototípust építeni, de igazából bárki lejöhet hozzánk, akinek van egy ötlete. Azt gondolom, hogy ma már rengeteg információ rendelkezésre áll, ha látom, hogy valaki utánajárt a dolognak, úgymond elvégezte a „házi feladatot”, és egy olyan ötletet hoz, amivel dolgozni tudunk, akkor mi nyitottak vagyunk rá. Ha ez az ötlet még nagyon kezdetleges, akkor valószínűleg mondani fogok neki néhány dolgot, aminek még érdemes lenne utánajárni, és megkérem, hogy jöjjön vissza később, ha ezeket jobban kidolgozta.
Sokféle szakember sokféle ötlettel fordul meg nálatok. Születnek az itteni találkozásokból együttműködések?
Persze, állandóan! Fontos is nekünk, hogy ez egy igazi közösség legyen, ahol mindenki látja, min dolgozik éppen a másik, inspirálni tudjuk egymást, vagy segíteni az ötleteinkkel.
Hogyan jelenik meg nálatok a fenntarthatóság?
A digitális gyártástechnológiák helyi használata egy környezettudatosabb, az energiaforrásokat okosabban felhasználó termék-előállítást tesz lehetővé, a nálunk megvalósuló projektek pedig ezt jellemzően ki is használják. A Distributed Design mellett van egy másik, kisebb projektünk, a Make Works, ami gyártáskapacitásokat térképez fel elsősorban Budapesten, de Európa számos más pontján is. Ezek a projektek mind arról szólnak, hogy megmutassuk, a helyi gyártás, a helyi alapanyagok felhasználása igenis megvalósítható, és a modern gyártástechnológiai eszközökkel a tömegtermelés és a kész áruk utaztatása a világban kiváltható.
Ha tetszett a FabLab Budapest története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!
Képek: FabLab Budapest
