Amerikai és brit geológusok párhuzamot találtak az ősi, globális méretű kihalási események és a Föld óceánjait fenyegető modern veszélyek között. A 419 millió és 358 millió évvel ezelőtti, a szárazföldi élet kialakulását megelőző devon korszak a tömeges kihalási eseményekről ismert, amelyek során a becslések szerint a földi élet közel 70 százaléka pusztult el.
A fák gyökereinek fejlődése válthatta ki a tömeges kihalások sorozatát, amely a devon korszakban megrázta a Föld óceánjait – állapították meg az indianai Purdue Egyetem kutatói.
A kutatás szerint a gyökerek megjelenése felesleges tápanyagokkal árasztotta el az óceánokat, ami erőteljes algásodást okozott. A gyorsan terjedő és pusztító algavirágzás kivonta a vízből az oxigént, ami katasztrofális tömeges kihaláshoz vezetett – magyarázta tanulmány vezető szerzője, Gabriel Filippelli professzor.
A tanulmányban vázolt folyamat – tudományos nevén az eutrofizáció – hasonlít a modern, bár kisebb mértékű jelenséghez, amely jelenleg a Nagy-tavak és a Mexikói-öböl széles „holt zónáit” táplálja, mivel a műtrágyákból és más mezőgazdasági eredetű elfolyó anyagokból származó túlzott tápanyagok olyan hatalmas algavirágzásokat idéznek elő, amelyek felemésztik a víz összes oxigénjét.
A különbség az, hogy ezeket a múltbéli eseményeket valószínűleg a fák gyökerei táplálták, amelyek a növekedés idején tápanyagokat vontak ki a földből, majd a pusztulás idején hirtelen a föld vizeibe engedték vissza.
A tudósok ősi tómedreket vizsgálva két különböző ciklust különböztettek meg egymástól. Az egyik ciklusban magas és alacsony foszforszintek váltogatták egymást, a másikban nedves és száraz időjárás. A száraz időszakban kevesebb gyökér indult növekedésnek, a nedvesebb periódusban több. A nedves szakaszban magas volt a foszforszint, ami a száraz időszakban csökkenésnek indult és a haldokló növényekből ekkor került a foszfor a vizekbe.
Nem könnyű 370 millió évre visszatekinteni a múltba, de a kövek megőrzik az emlékeket, és vannak helyek a Földön, ahol egy mikroszkóp és a kémia segítségével feltárhatjuk a múlt titkait – mondta a kutatásban részt vevő Matthew Smart.
A tudósok következtetései szerint, a devon korszak kihalásának fő okai az ’Archaeopterisek’ voltak, melyek nem mások, mint az első leveles és gyökeres fák, amik akár a 10 métert is elérhették.
Filipelli rámutatott, hogy a ma élő fák azért nem okoznak ilyen felfordulást, mert időközben kifejlődött az ökoszisztéma egyensúlya, amiben már helye van a korhadó, haldokló fáknak is. Emellett a modern talaj felső rétege vastagabb és nagyobb mennyiségben képes megkötni a tápanyagokat, mint az ősidőkben.
A tanulmánynak köszönhetően bepillantást kaptunk az ősi világ katasztrófájához vezető természeti folyamatokba, ami intő jel lehet az emberi tevékenység hatására fellépő hasonló körülményekre nézve. A tudósok szerint műtrágyák, a trágya és más szerves hulladékok, például a szennyvíz miatt az óceánok mára az oxigénhiányos állapot határán vannak.
(Forrás: News at Indiana University)