Van egy ruhadarabom, amellyel rendszeresen gondban vagyok. Az csak egy dolog, hogy az alkatom valamiért hiányzik a farmertervezők méretskálájáról, ezért igazi vesszőfutás a megfelelő nadrágok megtalálása. De még ha meg is találom, akkor se vagyok kinn a vízből: a mai napig nem tudom, hogyan kellene tisztítani. Általában egymásnak szögesen ellentmondó információkkal találkozom. Ezért is döntöttem úgy, hogy egyszer és mindenkorra utánajárok a kérdésnek, hogy ezentúl senki számára ne okozzon fejfájást, hogyan kell a farmert tisztítani! A téma már csak azért is igen aktuális, mert becslések szerint a világon élő emberek több mint fele farmert hord.

Egyes források szerint a farmert már az 1400-as években ismerték Európában. Elterjedt elnevezései is innen származhatnak. A francia „blue de Gênes” (genovai kék) a „jeans”, míg a farmerszövetre utaló „denim” szó a „de Nîmes” (nîmes-i) kifejezésből származhat. A ruhadarab végül mégis az Egyesült Államokból indult világhódító útjára a 19. század második felében. A koncepció azóta sem sokat változott, divathullámok jöttek és mentek, de a farmer – többé-kevésbé – állandó maradt, és ma is megkerülhetetlen alapdarabnak számít.

Nem mindegy, milyen farmered van!

Raw denim, azaz nyers farmer

Nagyjából az 1960-as évekig minden farmer az úgynevezett raw denim, avagy a nyers farmer kategóriába tartozott. Ezekről azt kell tudni, hogy a festés után nem mosták vagy koptatták őket, a vásárlók ropogósan merev ruhadarabokat vásároltak. A nadrágok (vagy épp dzsekik) a használat során idomultak hozzá viselőjükhöz, a megjelenő kopások pedig minden darabot egyedivé tettek. Ilyen farmereket ma is lehet kapni, sőt egyre jobban visszajönnek a divatba, már csak azért is, mert a hozzájuk kapcsolódó környezetterhelés – a gyártás során jellemző alacsonyabb vízfelhasználás miatt – jóval kisebb, mint a mára mindent eluraló kezelt, koptatott farmerek esetében.

A raw denim farmerek tisztítása a legbonyolultabb és a legegyszerűbb is egyben. Ezeket a darabokat ugyanis sokak szerint egyáltalán nem kell mosni, legalábbis nagyon-nagyon ritkán. A Levi’s vezérigazgatója egyenesen azt mondja, hogy „soha nem szabad kimosni egy farmert”. A tisztítási tippek között gyakorta megjelenik a foltok nedves ruhával való áttörlése. A szagtalanítás pedig szintén megoldható mosógép nélkül: elég a farmert kiakasztani egy szeles és napos helyre.

Az egyik ismert raw denim márka, a San Francisco-i Tellason ezt a szöveget bélyegzi nadrágjai belső zsebeire: „Nem mostuk ki ezt a farmert, és neked sem kellene. Ha mégis muszáj, fordítsd ki, mosd ki hideg vízben nagyon kevés szappannal, és felfüggesztve szárítsd!”

Ha pedig attól tartunk, hogy mosás nélkül a gatyánk a fertőzések melegágya lesz, megnyugodhatunk. Korábban több kutatás is arról számolt be, hogy sem a mosás, sem a több hónapos hordás nem befolyásolta érdemben a baktériumtenyészet nagyságát. Ez megmaradt a négyzet-centiméterenkénti 8500–10000 baktérium szintjén. Az tehát kijelenthető, hogy a mosás mellőzésének egészségügyi kockázatai aligha vannak.

Ha mégis eljön a mosás ideje, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha követjük a fent idézett tanácsot: kifordítva, hideg vízben, kevés szappannal vagy nélküle, és végül függesztve szárítva.

Kezelt farmerek

A legtöbb manapság kapható farmer (sajnos) ebbe a kategóriába tartozik. Ezekről a ruhákról elmondható, hogy előállításuk rendkívül környezetszennyező, ugyanis rengeteg vizet használnak fel hozzá. Ez aztán különféle vegyi anyagok kíséretében, a legjelentősebb gyártó országokban jellemzően tisztítatlanul távozik a természetbe. Mindezt pusztán azért, hogy egy koptatott, divatosnak gondolt nadrágunk legyen, amely természetesen jóval kevésbé tartós a kezeletlen változatához képest.

Kapcsolódó bejegyzések

Leszámolás a fast fashionnel

A ruhaipar az egyik legnagyobb globális kibocsátó, koronájának ékköve pedig a fast fashion. Itt az ideje, hogy leszámoljunk a vég nélküli ruhavásárlással!

A folyamat során a ruhákat előmossák, illetve alávetik az úgynevezett szanforizálásnak, amitől az anyag később nem fog zsugorodni. A következő lépésben pedig jöhet a koptatás és a fakítás, amihez különféle vegyi anyagokat is felhasználhatnak. Így szemben a nyers farmerrel – mely alapvetően mindenféle vegyszeres eljárástól mentes egyszerű festett pamutanyag – a kezelt farmerek esetében rengeteg energiát és vegyszert fordítanak arra, hogy egy sokkal gyengébb minőségű ruhadarabot megalkossanak.

Ilyen nadrágja azonban jó eséllyel mindenkinek van, sőt az a legvalószínűbb, hogy csak ilyenünk van. Fontos, hogy ezekről is elmondható: egyáltalán nem kell túlzásba vinni a tisztításukat. A New York Times cikke szerint például egészen addig, amíg egy farmer láthatóan nem koszos, vagy épp mi nem érezzük úgy, hogy tisztításra szorul, valóban nincs szükség arra, hogy kimossuk.

Így mosd a farmered!

A legelterjedtebb kezelt farmerek esetében a következők szerint érdemes a tisztítást végezni. Az első és legfontosabb, hogy a farmert minden esetben fordítsuk ki a mosáshoz. Ezzel a színét is védjük, és a külső szálak sem sérülnek, ami egyként rövid úton ezek elvékonyodásához és a nadrág kilyukadásához vezethet.

Sokkal kíméletesebb lesz az eredmény, ha kézzel mossuk, de legvégső esetben a mosógép is szóba jöhet. Arra minden esetben figyeljünk, hogy lehetőleg hideg vagy langyos vízben történjen a mosás! Mosószerből a leginkább kímélő verziót válasszuk (sötét farmer esetén a fekete és sötét ruhákhoz való mosószer is jó választás lehet), kézi mosáskor minimális mosószappan a legjobb. Gépi tisztítás esetén mindig a „kézi mosást” vagy a direkt farmerekre tervezett programot válasszuk! Öblítéshez mindenképp az ecetet válasszuk, főleg akkor, ha eddig nem ezt használtuk! Az ecet segít fixálni a farmer színét adó festékanyagokat.

A szárítás minden esetben lógatva történjen, gépi mosáskor még véletlenül se hagyjuk, hogy a gép centrifugázza a farmerünket! A lógatással az anyag fel tudja venni eredeti formáját. A szakértők azt javasolják, hogy szárítógépet soha ne használjunk, mert nagyon megviseli az anyagot.

A farmerek környezeti terhelése

Azt már tudjuk egy ideje, hogy a divatipar ökológiai lábnyoma óriási. Szén-dioxidból például többet bocsát ki, mint a repülés és a hajózás együttvéve. A fent már említett vízhasználat szintén elképesztő méreteket ölt. A ruhaipar a globális ipari vízszennyezés 20%-áért felelős. Az ENSZ szerint egyetlen farmer előállításához nagyjából 7500 liter vízre van szükség a gyapot megtermelésétől odáig, hogy a termék a boltok polcaira kerül. Hogy ezt az adatot kontextusba helyezzük: ez nagyjából annyi víz, amennyit egy ember majdnem 11 év alatt iszik meg.

Kapcsolódó bejegyzések

Mikroműanyag-szűrő házilag

Az egész világon jelen lévő mikroműanyagok legnagyobb része mosással kerül a vizekbe. Ezért érdemes szűrőt készíteni a mosógépünk kivezetőcsövére.

Az alapanyag megtermelésén, a szállításon és a gyártáson túl pedig ott van maga a használat, illetve a mosás. Azért érdemes a fenti tippeket megfontolni és valóban ritkán mosni a farmerünket, mert így egyfelől ritkábban kell majd újat vásárolnunk (fontoljuk meg egyébként a használt farmer vásárlását is), másfelől a mosással is kevésbé terheljük a környezetet. Egy 2020-ban megjelent kutatás szerint egy farmer egyetlen átlagos gépi mosás során 56 ezer mikroszálat bocsát ki magából, még akkor is, ha kizárólag természetes anyagból készült.

Épp ezért figyeljünk oda arra, hogy miként mosunk, és tényleg csak akkor mossunk, ha már feltétlenül muszáj!