Mivel a tudatos fogyasztók egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a márkákra, hogy fokozzák fenntarthatósági erőfeszítéseiket, a körforgás a divat egyik legfontosabb divatszava lett. A londoni divathéten bemutatott új dokumentumfilm, a Fashionscapes azonban azt sugallja, hogy a vállalatok a körkörös divatot zöldmosási eszközként használják, hogy elfedjék, hogy a ruhák újrahasznosítása nem mindig működik olyan jól, mint ahogyan azt számlázzák.
A Fashionscapes: A körkörös gazdaság című film leleplezi, hogy a divatmárkák hogyan vezetik félre a fogyasztókat ruháik fenntarthatóságával kapcsolatban azzal, hogy a ruhadarabokat így vagy úgy „körkörösként” marketingelik. A film az elismert True Cost filmrendező, Andrew Morgan és az Eco-Age társalapítója, Livia Firth által létrehozott Fashionscapes sorozat legújabb része.
A dokumentumfilm során Morgan és Firth leleplezi a divatvilágot uraló „hamis körforgásos gazdaságot”, amely lelassítja az értelmes változást az emberek és a bolygó számára jobb eredmények felé. A nagy márkák olyan kifejezéseket használnak, mint a „körforgás” és az „újrahasznosítható” a tömeggyártott ruháikra, amelyek gyakran túl rossz minőségűek ahhoz, hogy valaha is újrahasznosíthatóak legyenek és új életet kapjanak.
Az egyik jelenetben a ghánai Kantamanto piacra hegyekben érkeznek a kidobott ruhák. Egy részüket megjavítják és újrahasznosítják, de a többségük végül a szemétdombon végzi, egyszerűen azért, mert túlságosan elhasználódtak ahhoz, hogy újra lehessen őket használni, vagy túl sok a záróelem, gomb és cipzár ahhoz, hogy szét lehessen őket szedni a megfelelő újrahasznosításhoz. Annak ellenére, hogy a ruhák közel 40%-a szemétként végzi, a márkák az ide küldött ruhákat „újrahasznosítottként” tartják nyilván.
A dokumentumfilm végső soron arra figyelmeztet, hogy a „körforgás” vagy a „körforgásos gazdaság” kifejezést egy olyan iparág igyekszik magáévá tenni, amely még mindig a profitot helyezi előtérbe, és nem tud elszakadni a lineáris „csináld és dobd el” rendszertől.
A filmben olyan szakértők, mint Veronica Bates-Kassatly, a divat fenntarthatósági elemzője és Charles Massy ausztrál gyapjútermelő is szerepelnek, akik elmagyarázzák, hogy a nagy márkák állításait gyakran nem támasztják alá valódi bizonyítékok. A fogyasztókat félrevezetik, hogy elhiggyék az olyan hamis állításokat, mint például, hogy a műanyagot a végtelenségig újra lehet hasznosítani, vagy hogy a ruháikat az életciklus végén teljes mértékben újrahasznosítják.
Firth reméli, hogy a film nyomozása, miközben leleplezi a fast fashion ipar hazugságait, egy olyan történetet kínál, amely lehetővé teheti, hogy elképzeljünk egy lehetőségekkel teli jövőt.
(fotó: filckr – Ikhlasul Amal)
