



A november már hosszú évek óta nem az őszből a télbe való nyugis átmenetről, hanem a féktelen fogyasztásról szól, a fekete péntek(ek) és a kihagyhatatlan akciók hónapjává vált. Sőt, már fekete az egész hónap, október közepétől jönnek a fekete novembert hirdető reklámok. Ha a tét nem a klímaváltozás, az ökológiai válság vagy egyre inkább a polikrízisként leírható problémakör elleni küzdelem lenne, akkor is felmerülne bennem a kérdés: biztosan kell ez nekünk?
A Black Friday az Egyesült Államokból indult, ahol hagyományosan a karácsonyi bevásárlási szezon kezdetét jelezte, hazánkba pedig bő tíz éve tört be. És kicsit olyan lett, mint a magyar narancs, kicsit kicsi, kicsit savanyú: az árengedmények mértéke messze nem éri el azt a szintet, amit az USA-ban, mégis működik a varázs.
Nagyon könnyű ugyanis a Black Friday hatása alá kerülni, hiszen minden irányból árad felénk a „kihagyhatatlan” akciók özöne. November környékén nincs olyan média, melyet ne árasztana el a fekete péntekről szóló hirdetések kavalkádja. Ráadásul már nem is csak az Egyesült Államokban hagyományosan a hálaadást követő pénteken, hanem majdnem minden novemberi hétvégén – sőt, az egész hónapban – megtartják az eseményt.
Az egésszel az a probléma, hogy általában olyan vásárlásba hajszolják bele az embereket, amelyre valójában nem volt szükségük: lecseréljük a tökéletesen működő tévét, vagy megvesszük a tavalyi telefonunk idei változatát.

A fekete péntek főképp az impulzusvásárlásra épít, nem a megalapozott döntések dominálják az ide köthető vásárlásokat. A kereskedők nem minden esetben hozzák nyilvánosságra előre, hogy mely termékek kerülnek majd bele az akcióba, így az az érzésünk, hogy nagyon gyorsan döntést kell hoznunk. Ráadásul az is extra nyomás a vásárlókon, hogy a) a kijelölt termék elfogy, ha nem veszik meg gyorsan, b) ekkora engedménnyel muszáj megvenni.
Ráadásul ami akciósnak tűnik, nem is mindig az: elég sok tisztességtelen trükkel próbálkoznak a kereskedők, bár ezzel kapcsolatban komoly előrelépések voltak az elmúlt években szabályozói és hatósági oldalon.
Nagyon fontos, hogy el tudjuk különíteni magunkban a szükségletet az igénytől. Például ha évente cseréljük a mobilunkat, akkor mindenképp az utóbbiról beszélünk, hiszen valójában semmiféle valós szükség nincs arra, hogy ilyen gyakran váltsunk.
Mindenképpen érdemes vásárlás előtt átgondolni, hogy bizonyos termékekre tényleg szükségünk van-e. Sokszor gondoljuk azt, hogy egy konkrét terméktől megváltozik az életünk. Pedig, ha kicsit belegondolunk, könnyű belátni, hogy nem fog.
A változást a mosógép hozta el a kézzel mosáshoz képest, vagy az e-mail a postához képest. Azok a picike újdonságok, melyek évről évre bekerülnek a termékkínálatba, valódi, gyökeres változást már nem jelentenek. Következésképp az életünket sem teszik sokkal egyszerűbbé vagy jobbá.

Ezen a szemüvegen keresztül nézve sokkal tudatosabb döntéseket tudunk hozni, és fenntarthatóbb vásárlók lehetünk. Ha pedig érezzük magunkban az elhatározást, hogy a túlfogyasztás ünnepe helyett inkább a másik oldalt válasszuk, akkor számtalan lehetőségünk van.
Néhány cég már kezdi felismerni, hogy a Black Friday őrület nem vezet semmi jóra, viszont a túlnyomó többség még nem tart itt, így nem is érdemes rájuk várni.
Helyette részt vehetünk például a „Ne vásárolj semmit!” napon, amely november utolsó péntekén van (a klasszikus Black Friday napján), és ahogy a neve is mutatja, ezen a napon nem vásárolunk. Nem megyünk boltba sem offline, sem online, és nem töltjük az időnket az akciók böngészésével sem.
Utánajárhatunk annak is, hogyan lehetünk még tudatosabb vásárlók, esetleg informálódhatunk arról, hogyan tudjuk meglévő termékeink élettartamát megnövelni, vagy mi a teendő, ha valami elromlik. Esetleg beleáshatjuk magunkat azokba a mozgalmakba, melyek nem a túlfogyasztástól várják a boldogságot, és bár nem utasítják el a fogyasztást, a „kevesebb több” elvében hisznek.

Az önkéntes egyszerűség vagy minimalizmus az utóbbi években egyre népszerűbb irányzattá kezd válni hazánkban is, követői pedig olyan életmód kialakításán dolgoznak, amely egyszerre fenntartható és boldog. Ez azért is nagyon aktuális, mert a körülöttünk egyre mélyülő válságot főképp a túlfogyasztás hajtja.
Idén minden korábbinál előbb, július 24-én jött el a globális ökológiai túllövés napja (összehasonlításképp: öt éve, 2020-ban még augusztus 22-ig „kellett rá várni”). Ettől a naptól már a jövő generációk erőforrásait fogyasztjuk. Elég volt tehát bő hét hónap ahhoz, hogy feléljük azt, amit a természet nyújtani tud, ráadásul Magyarországon már június 2-án elértük ezt a pontot.
Képek forrása: pexels.com, pixabay.com