Az utazásért nem csak mi, emberek rajongunk. Azonban míg mi kedvtelésből, kikapcsolódási szándékkal indulunk útnak, az élőlények egészen másfajta okból kapcsolódnak rá egymásra. A forézis különleges, szimbiotikus kapcsolat két élőlény között, ahol az utazó célja eljutni A-ból B-be. Vajon van összefüggés az invazív fajok terjedése és a forézis között?
A forézis nem élősködés, hanem egy laza, szimbiotikus kapcsolat két élőlény között. Ennek során az egyik szervezet, a foront (pl. egy atka, lárva, parányi rovar vagy lombrendszerben élő kis ízeltlábú) a másik szervezeten (pl. egy nagyobb rovar, madár vagy emlős testén) utazik, hogy eljusson egy számára kedvezőbb élőhelyre.
Mivel egy atka aligha tudna nagy távolságokat megtenni, így szüksége van a járműként szolgáló nagyobb élőlényre a komolyabb helyváltoztatáshoz. Egyes tudósok azt állítják (Houck és O’Connor, 1991), hogy az élőlények így szeretnének evolúciós előnyhöz jutni azáltal, hogy a születési élőhelyükről elvándorolnak. Tehát szó sincs parazitálásról, a szóban forgó élőlények nem élősködni akarnak, hanem a szétszóródás az elsődleges vágyuk. A forézis átmeneti időszakot jelent, nem olyan tartós kapcsolatot, amikor is egy élőlény az egész életét egy gazdatesten tölti (ilyen például a bálnák és a kagylók kapcsolata).
Kép: canva
Miért akarnak utazgatni az élőlények?
A forézist elsősorban a szállító–utazó viszony jellemzi. Ez a kapcsolat nem az „utazó” táplálását szolgálja, itt ő csak „felcsimpaszkodik” a hordozóra, és onnan lepottyan vagy elmászik, amikor célba ért. Eközben nincs táplálkozási kapcsolat, és csak átmeneti helyzet a kis utazás. Mintha felszállna a buszra, és amikor eljön a megálló, leszáll.
Kapcsolódó bejegyzések
Rettegnünk kell a fertőző kullancsoktól? – Podcast
Magyarországon is egyre inkább számítanunk kell arra, hogy új, akár ismeretlen fertőzésekkel kell szembenéznünk.
Ez a módszer elsősorban a terjedést szolgálja: a kis élőlényeknek nincs esélyük nagyobb helyváltoztatásra, így, ha új élőhelyen akarnak megtelepedni, kénytelenek a nagyobb testű és gyorsabb élőlényekre hagyatkozni. De van, aki vándorlásra vagy a szaporodási lehetőségek felfrissítésére használja a módszert. Ennek ugyanakkor a biodiverzitásban is van szerepe, hiszen így a különböző élőhelyek között „kapcsolati háló” jön létre, ami elősegíti a fajgazdagságot. Ez a stratégia azonban a különböző betegségek terjedését is elősegítheti, hiszen például néhány atkatípus a kullancsokon utazgatva betegségeket is terjeszthet.
Kép: canva
Milyen élőlények választják a forézis stratégiáját?
Többféle élőlény is használhat másokat közlekedési eszközként. Ilyenek lehetnek például:
- Virágporatká(k) és beporzó rovarok
A virágporatka (pl. a Rhizoglyphus fajok) a méhek, a lepkék vagy a legyek lábára kapaszkodik, és így jut el egyik virágról a másikra, ahol ürülékével táplálékhoz (virágporhoz) jut, miközben a rovarokat nem károsítja. - Élősködő atkák madarak tollában
Bizonyos madártollatkák (pl. a Dermanyssus vagy a Proctophyllodes nemzetség fajai) a madarak tollazatán élnek, és onnan terjednek egyik madárról a másikra, amikor a madarak helyet változtatnak. - Halak pikkelyein utazó kis rákok
Egyes apró rákocskák (pl. az Isopoda alrendbeliek) a nagyobb halak pikkelyeire kapaszkodva jutnak új vízterületekre, miközben nem táplálkoznak a hal testéből. - Zuzmóspórák és rovarok
A zuzmók spórái ragacsos felszínükkel a megporzó rovarok, legyek hátára tapadnak, és így érik el a számukra megfelelő sziklás vagy fás élőhelyeket. - Lajhármolyok
Az ún. lajhármolyok kizárólag Dél-Amerikában előforduló lajhárok bundájában utaznak. A lajhár biztosítja a szállítást a molyok számára, a nőstények a lajhárok ürülékét használják bölcsőnek, az újonnan kikelt utódok pedig a fák lombjai között keresik új gazdájukat. - Hólyagbogár
A hólyagbogár (Meloe franciscanus) lárváinak életciklusuk folytatásához meg kell találniuk gazdájuk, a magányos méh fészkét. A lárvák kolóniákba gyűlnek, és olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek a nőstény magányos méh feromonjaira hasonlítanak. A lárvák az odavonzott hímhez tapadnak, majd a később felkeresett nőstény méh testéhez. - Miniatűr rákok a békákon
Egyes osztrakódák (parányi rákok – a szerk.) a broméliákban élő békákat használják járműként. Céljuk, hogy az ökológiai szigetként működő broméliákban megtelepedjenek, elterjedjenek. - Az ember és a ló
Mondhatjuk, hogy mi, emberek is forézist hajtunk végre, amikor felpattanunk a nyeregbe, és a lovak hátán utazva helyet változtatunk.
Kép: canva
A forézis kapcsolatban állhat az invazív fajok terjedésével?
Bizonyos értelemben a forézis kapcsolatban állhat az invazív fajok terjedésével, még ha nem is ez a leggyakoribb terjedési forma. Egyes fajok gyorsan nagy távolságokat hidalhatnak át, hiszen olyan helyekre is eljuthatnak, ahol korábban nem voltak jelen.
Kapcsolódó bejegyzések
Rovarhotel – tudj meg mindent, hogy kerted vendégei jól érezzék magukat
A rovarhotel kihelyezését a kerted minden lakója meghálálja majd: megmutatjuk, hogyan készítheted el!
Előfordulhat rejtett utazás is, amikor emberi közvetítés útján indul be a terjedés. Ilyenkor az invazív fajok forontjai (pl. atkák, rovarlárvák, gombaspórák) ember által szállított állatokon, szállítmányokon vagy háziállatokon is terjedhetnek. Ez különösen veszélyes, amikor a hordozó nem mutat tüneteket, hiszen így az utazó észrevétlen marad.
Az új helyszínen a forézissel odakerült faj gyorsan megtelepedhet, ha nincsenek természetes ellenségei, és alkalmazkodni tud az új környezethez. Ez alapvetően jellemzi az invazív fajokat. A forézis tehát egy régóta jelen lévő módszer arra, hogy az élőlények eljussanak a számukra előnyös, ám adottságaikból fakadóan önerőből megközelíthetetlen helyre. Persze, veszélyei is lehetnek ennek a stratégiának: az invázió tekintetében, valamint a betegségek terjedését illetően egyaránt.
Kiemelt kép: canva
