A költöző madarak folyamatos vándorlásban vannak. Nemritkán 10–20 ezer kilométeres utazásra vállalkoznak, de a csúcstartó annyit repül, mint a Föld kerülete. A klímaváltozás és az emberi beavatkozás őket is rosszul érinti, azonban létezik pár módszer, melyekkel megkönnyíthetjük az útjukat.
Magyarországon a madárvonulás minden évben 11 hónapig tart. A legutolsó tavaszi fészkelő madaraink június első napjaiban érkeznek, a legkorábbiak pedig július végén, augusztus elején indulnak útnak. Egyedül július tekinthető olyan hónapnak, amikor nem vonulnak madarak hazánkban.
Az évről évre egyre jellemzőbb aszályok miatt a kiszáradó füves puszták és lápok kevesebb táplálékot nyújtanak gólyáinknak, így a gólyavonulás évek óta hamarabb kezdődik. Fecskéink általában a gólyáknál kicsit később indulnak útnak. Fecskehajtó kisasszony napja szeptember 8-a, de ha elhúzódó, kellemes kora ősz köszönt rájuk, akkor indulásuk ideje jelentősen kitolódhat.
Európa területein több mint 200 madárfaj kezd ősszel mozgolódni. Nem lehet pontosan megmondani, hány faj indul el, vonul át vagy telel Magyarországon, mivel hazánk két hatalmas vonulási útvonal felezőpontján található. Szeptember második felétől a madarak elkezdenek szállingózni Távol-Keletről, de ugyanúgy érkeznek madarak az észak-amerikai kontinensről is.
Előttünk áll még a vadludak vonulása, ami többnyire novemberben kezdődik. A nyári lúd kivételével az összes lúdfajta tőlünk északra költ, és ősz végén délre veszik az irányt. Hazánkat átszelve van, hogy hosszabb-rövidebb időre megpihennek vízfelszíneinken, de enyhébb időjárás esetén vannak csapatok, amelyek nálunk telelnek át.
Madárgyűrűzés – Így követjük őket a teljes útjukon át
A madárgyűrűzés fontos kutatási módszer, amely sokat elárul egy egyed mozgásáról, vonulásáról. A kutatók számára rengeteg hasznos infóval szolgálhat a gyűrűzés: megmutatja egyes fajok szezonális vonulási útvonalait, azt, hogy hol pihennek, hol táplálkoznak, hol telelnek, sőt, átfogó hálózatot mutat a madarak vonulásáról.
A madárgyűrűzéshez vizsga szükséges. Általában önkéntesek végzik, akik lehetnek madarászok, természetvédelmi szakemberek vagy kutatók is. A madárgyűrűk az adott faj méreteinek megfelelő jelölést kapnak, és mivel a madarak sokszor keresztezik a határokat, nemzetközi együttműködésre van szükség a gyűrűk megfigyeléséhez.
Ehhez az EURORING (European Union for Bird Ringing) nyújt segítő kezet. Fontos, hogy ha gyűrűzött madarat (vagy elhullott gyűrűs madarat) találsz, értesítened kell a Madárgyűrűzési Központot! Ekkor az alábbiakat kell elküldened:
- a gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt vagy a fényképét el kell küldeni a Madárgyűrűzési Központ címére);
- madárfaj (ha megállapítható);
- a megtalálás vagy a megfigyelés helye vagy koordinátái (pontos hely vagy a legközelebbi település neve);
- a megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel, pl.: 2017. nyár);
- a megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.);
- a madár vagy a tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.);
- a bejelentő neve és elérhetősége (e-mail-címe).
Miért költöznek el bizonyos madarak?
Elsődlegesen nem a téli hideg miatt költöznek a madarak, mivel a toll kiváló természetes szigetelő, így zimankó idején sem fáznak szárnyas barátaink. A fő ok az élelemhiány. Azok a madarak, akik kizárólag rovarral táplálkoznak – ide tartoznak a fecskék is – telente semmilyen táplálékot nem találnak, tehát menniük kell. Többnyire a magevő fajták maradnak, ők kihúzzák a telet költőterületeiken.
Némelyek csak pár száz kilométert repülnek, például a vörösbegyek és a feketerigók. Ők a mediterráneumban töltik a telet. Némely fajok, amelyek közé a vörösbegy is tartozik, nem menetrend szerint, évente költöznek, hanem időjárástól függően. Olyankor kelnek útra, amikor egy évben a téli élelemforrás nem kielégítő.
A fehér gólyák, a fecskék és a kakukkok Afrika felé veszik az irányt, mivel nálunk nem találnak elég ennivalót. A költözési ösztön a madarak génjeibe van írva. A madarak mérlegelnek, hogy a költözés vagy az itthon maradás, a táplálékhiányban eltöltött tél-e a nagyobb megterhelés. A költözés pontos időpontját a nappalok hossza, az időjárás és az élelem elérhetősége határozza meg. Visszaköltözéskor pedig olyan hormonális változások indulnak be, amelyek a párzási időszakot vezetik be.
Tudtad?
A madárfajok mérlegelnek: számba veszik, mennyi energiájukba kerülne télire északon maradni, vállalva, hogy csökken az élelemszerzés lehetősége, illetve összevetik azzal, mennyi energiába telne melegebb, táplálékban gazdag helyre utazni.
A vándorlás olyan szokás, amelyet minden generáció átad a másiknak. Persze nem csak úgy elindulnak: a vándorlást komoly felkészülés előzi meg. Ebbe beletartozik az energiatárolás, a megnövekedett táplálékfelvétel és az étrend megváltoztatása, a szervek és az izmok ráhangolása a hosszú útra, valamint a vedlés is, amitől a repülés hatékonyabbá válik.
A vándorláskor megtett távolság fajonként eltérő lehet, sőt, egyes madarak szélességi (észak-déli), míg mások magassági (a hegyek felől az alacsonyabb területekre irányuló) vándorlásra vállalkoznak, ökológiai szükségleteiktől és alkalmazkodásuktól függően.
Hogyan tájékozódnak a madarak az útjuk során?
A kutatások azt mutatják, hogy azok a fiatal madarak, amelyek nem vándorolnak a szüleikkel, velük született tudással rendelkeznek arról, hogy milyen irányt és távolságot kell tartaniuk, még úgy is, hogy nem ismerik a konkrét célt. Az első kiválasztott terület gyakorlatilag örökre az agyukba ég, és bármikor képesek visszatalálni.
A madarak a finoman hangolt érzékszervek, a tanulás, a memória, valamint az égi és a földrajzi nyomok kombinációját használják a tájékozódáshoz és a vándorlás során történő navigáláshoz. Egyes madarak a Nap és a csillagok helyzetét használják referenciapontként, míg mások képesek tájékozódni a Föld mágneses mezeje alapján.
A világ madarainak körülbelül 40%-a vándorló, és évente sok országhatárokon is átívelő utat tesznek.
A leghosszabb vándorlások több ezer kilométert jelentenek mindkét irányban, és a madarak ezeket az elképzelhetetlen távokat tűpontosan navigálva teszik meg.
A klímaváltozás már befolyásolja, hogy merre vonulnak
Útvonaltervük tehát tökéletes, ám a klímaváltozás a költözés idejét és irányát is befolyásolja. Így például egyes barátposzáták most már a rövidebb úton, Nagy-Britannia fölött repülve jutnak el Afrikába a megszokott dél-spanyolországi útvonal helyett. A fehér gólyák pedig az enyhébb teleknek köszönhetően gyakran el sem repülnek, itt maradnak.
De a hirtelen betörő, kora őszi hidegek is nehezíthetik a populációk vándorlását, útra kelését.
Mennyit repülnek a költöző madarak?
A legtöbb madárfaj Afrikába, az Egyenlítő környékére utazik. Európából nézve ez sem kis út, átlagosan 5–6 ezer kilométeres távolság. Az észak-európai területeken nyaraló és Dél-Afrikában telelő költöző madarak ennek a távolságnak akár a kétszeresét is megtehetik. Ez évenként már 20 ezer kilométeres repülést jelent, mindazonáltal teljesen szokványosnak tekinthető a költöző madarak körében.
Sarki csér, aki a Földet is megkerüli
Évi 40 ezer kilométeres útjával a sarki csér a csúcstartó. Az alig 10 dkg-os csért karcsú és áramvonalas testfelépítése, villás farka és késpengéhez hasonlító keskeny szárnyai tehetik a hosszú távú repülés avatatlan bajnokává. Szinte egész élete egy végtelen utazás.
A költési időszakot, a nyarakat északon, a Jeges-tenger partvidékén tölti, hogy azután útra keljen, és a 20 ezer kilométeres távot végigrepülve megérkezzen telelőhelyére, az Antarktiszra. Itt tölti a déli sarkvidék legkellemesebb nyári időszakát. Ilyenkor a part melletti területeken a legmelegebb decemberi hónapban akár 15 °C fölé is emelkedhet a hőmérséklet.
Az antarktiszi nyár végén, januárban azután megint útra kel, hogy visszatérjen a 20 ezer kilométer távolságra található költőhelyére, az Északi-Jeges-tenger partvidékére. Évente tehát két szakaszban összesen 40 ezer kilométert tesz meg, ami 75 kilométer híján megegyezik a Föld kerületével. Mivel átlagosan 15–20 évig él, élete során 600–800 ezer kilométert is repül, de az 1 millió kilométer sem példa nélküli.
Vadludak vonulása, fecskék költözése, avagy vándormadarak Magyarországon
Szerencsére hazánkban is bőven él költöző madár: gondoljunk csak a fecskék röptére, a vadludak vonulására vagy a gólyák kerepelésére! De a mezei poszáta, a mezei pacsirta és néhány vércsefaj is költözik, még ha nem is olyan messzire.
Magyarországon átmenetileg fészkelő, költöző madárfajok a fecske, a fülemüle, a gólya, a daru, a sárgarigó, a szajkó, a dolmányos varjú, a széncinege és a kék cinege, a csóka, a mezei veréb, az őszapó, valamint a vörösbegy és a nagy fakopáncs is. Ha érdekel, milyen költöző madarakkal találkozhatsz, érdemes átnézni az MME interaktív madáratlaszát.
Vannak olyan fajok is, amelyekkel kifejezetten az őszi hónapokban találkozhatsz: 10 vadlúdfaj is ezek közé tartozik. Ezek a lúdfajok az északi tundrákon, Izlandon vagy Grönlandon költenek.
Hazánkban a nagy tavakon és a folyók mellékágain töltik az éjszakákat, ez akár több tízezer egyedet is jelenthet. Gondoljunk csak a tatai Öreg-tó vizén pihenő ludakra! Reggelente aztán kirepülnek, és a környező területeken táplálkoznak. Ha túl nagy a hideg, és hóesés közeleg, továbbállnak dél felé, de enyhe teleken végig kitartanak.
Az út nem veszélytelen
A hosszú út sok energiát felemészt. Az időjárás nagyban befolyásolja a vándorlás sikerességét, ráadásul minden területnek megvannak a ragadozói, amelyek előszeretettel tizedelik a vándorlókat. Nem beszélve az emberek állította akadályokról: az orvvadászatról, a befogásról és a mérgezésről.
Egy tanulmány rámutatott arra, hogy a vándormadarak száma világszerte csökken. A populáció csökkenése legnagyobb mértékben azoknál a fajoknál következett be, amelyek olyan területekre vándorolnak, ahol több az emberi infrastruktúra – utak, épületek, távvezetékek, szélturbinák –, valamint nagyobb a népsűrűség és a vadászat. Az élőhelyek pusztulása és az éghajlatváltozás szintén szerepet játszott a hosszú távú csökkenésben.
Így tudsz segíteni a költöző madaraknak
Gondolhatnánk, hogy velük aztán nincsen semmi dolgunk télen, azonban potenciális fészkelőhelyeik megőrzésével, karbantartásával még a tavaszi költésük sikerességét is elősegíthetjük. Megerősíthetjük a rozoga gólyafészkeket, vagy éppen ásóval vagy géppel megkapargathatjuk, felfrissíthetjük a színpompás gyurgyalagok és parti fecskék fészkelőhelyéül szolgáló homokfalak omladékos részeit.
De más módszereket is bevethetünk. A nagy üvegfelületeket jó láthatóvá tenni a madarak számára. A becslések szerint ugyanis évente 100 millió és 1 milliárd között van azoknak a madaraknak a száma, amelyek az átlátszó vagy fényvisszaverő üvegeknek történő repülés miatt pusztulnak el. Ha felmatricázod a szóban forgó felületeket, akkor ezt el lehet kerülni. Ugyanez igaz a világításra is: mivel sok költöző madár a Holdat és a csillagokat használja támpontként a tájékozódásban, az erős mesterséges fény megzavarhatja őket. Segít, ha éjjel lekapcsolva hagyod a ház körüli világítást.
Egyszerű módszerek ezek, amelyek segítenek abban, hogy minél tovább élvezhessük költöző madaraink társaságát, gyönyörködhessünk bennük még úgy is, hogy közben meg kell birkóznunk a klímaváltozás okozta kihívásokkal.
Kiemelt kép: canva