Kíváncsi tollas útitársaink, az őszapók
Kíváncsi tollas útitársaink, az őszapók

Amikor telente kimegyek a természetbe, legyen szó kirándulásról, erdőkerülésről vagy vadászatról, mindig találkozom szerfölött érdeklődő természetű pajtásaimmal, az apró, ám annál merészebb őszapókkal.

Zsenge természetjáró koromban, amikor a teremtett világnak még sokkal több csodája volt új nekem, téli barangolásaim alkalmával rendre mellém szegődtek pár száz méternyi útra ezek a rendkívül kedves madárkák. Ha leül az ember, egészen közel merészkedik a hangos csapat, és a madarak fejüket forgatva figyelik, hogy mit csinálunk, mintha egy csapat tudós méregetné a kísérleti nyulat.

Roppant mulatságos, ahogy ezek a kis „tollas nyalókák” legyeskednek körülöttünk. Azért szoktam ehhez az édességhez hasonlítani őket, mert az alig 15 centis hosszuknak több mint a fele a faroktolluk! Pontosan úgy néznek ki, mintha a maximum 10 grammos csöppségek hátsó feléből egy pálcika állna ki.

Onnan tudhatjuk igazán – a fentieken kívül –, hogy őszapókkal van dolgunk, hogy inkább így télvíz idején találkozunk velük, amikor csapatba verődve vándorolnak ágról ágra. Külsejük is árulkodó. Hiába ismert mára több mint húsz alfajuk, azért fekete faroktollaikról, apró csőrükről, világosszürke testükről és barna-fekete szárnyukról azonnal megállapíthatjuk, hogy kik ólálkodnak a közelünkben.

De nemcsak az erdőn-mezőn járva botolhatunk a csapatokba, hanem előszeretettel keresik fel a madáretetőket is, mivel ősztől egyre többször „fanyalodnak rá” a növényi eredetű táplálékra. Szent Györgytől Szent Mihályig azonban inkább ízeltlábúakkal van tele a begyük.

Bolygónk gazdag élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

Kiemelt kép: Canva

search icon