A tavasz szinte elmaradt, tél nem is volt

Lényegében nyári hőséggel találkoztunk március utolsó napjaiban és április első felében. Az estéknek már nyárillatuk van, az élővilág pedig akár egy hónappal is előrébb jár, mint ahol rendesen tartania kellene. Így találkozhatunk májusi cserebogárral, virágzó bodzával és illatozó orgonával április elején. Vajon ez egyszeri kilengés, vagy mostantól az enyhe telet követően már mindig a nyárba érkezünk majd? És milyen következményei lehetnek a szokatlan melegnek?

2023 az elmúlt 125 év legmelegebb éve volt, aztán 2024 is melegrekorddal indult. 1901 óta az idei tél volt a legenyhébb Magyarországon, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a legmelegebb. A február például annyira „forró” volt, hogy még márciusnak is túlzó lett volna. A középhőmérséklet országos átlagban 8,2 °C volt, ami 7 °C-kal haladja meg az 1991 és 2020 közötti átlagot. Aztán elérkeztünk az áprilishoz, amikor helyenként már júniust idéző hőmérsékletekkel is találkozhattunk, ráadásul nemcsak egy-egy rekordnapon, hanem hosszabb összefüggő időszakokban.

Ennek fényében talán nem túlzás azt állítani, hogy a klímaváltozás már nemcsak kopogtat az ajtón, hanem egyenesen ránk is rúgta azt. Az IPCC 2021-es jelentésének egyik fő megállapítása szerint „az ember okozta éghajlatváltozás már ma is hatással van számos időjárási és klimatikus szélsőségre a Föld minden térségében”. Ez pedig az idei év első hónapjaira vonatkoztatva Magyarországon is megállja a helyét.

Milyen következményeik lehetnek a szokatlanul meleg tavaszoknak?

Néhány következmény bárki számára kézzelfogható: egyfelől azért, mert április elején előkerülhetnek a rövidnadrágok, másrészt a természet olyan viselkedésével találkozhatunk, melyhez nem szoktunk hozzá. Virágoznak az orgonák, találni már bodzavirágot is, és a májusi cserebogárral is össze lehet futni.

Korábban ébredő természet

A korábbra tolódó virágzási időszak a gyümölcsfákat is érinti. Elvben gondolhatnánk azt, hogy a szokatlan meleg és összességében a fagyos napok számának csökkenése a gyümölcstermesztés szempontjából pozitív, a helyzet azonban ennél árnyaltabb. A tavaszi klíma megbolydulása nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lennének továbbra is fagyos időszakok. Ahogy a Másfélfok elemzéséből kiderül, a pesszimista forgatókönyvek a jelenleginél is több és jelentősebb fagykárral számolnak. A legkritikusabb időszak a gyümölcsfák virágzásának ideje. Az ilyenkor érkező hideg óriási veszteségekhez vezethet.

Ezzel együtt az optimista forgatókönyvek szerint a gazdáknak nem feltétlenül kell jelentős változásokkal számolniuk, ugyanakkor biztosan többet kell majd költeniük az alkalmazkodásra. Ahogy azonban megállapítják, jelentősen olcsóbb és hatékonyabb lenne a megelőzésre összpontosítani, azaz a rendelkezésre álló erőforrásokat a kibocsátások azonnali és globális csökkentésére fordítani.

Az élővilágot téli pihenéséből felébresztő szokatlan meleg természetesen nem csak a mezőgazdaságban üthet vissza. A természetben elinduló folyamatokra is pusztító hatással lehetnek a szélsőséges időjárási események. Az ökoszisztémák hozzá vannak szokva a hideg és nagyjából állandó hosszúságú télhez. Ez nyugalmi időszak a természet számára, mely bizonyos fajok (például számos kártevő) populációinak kordában tartásáért is felelős. Olajozott, hosszú idő alatt kialakult folyamat ez, melynek gyors változása szinte biztosan több kárral jár majd, mint előnnyel.

Ahogy Ürge-Vorsatz Diána klímakutató nemrég egy interjúban megfogalmazta, ezek a változások nem csak a természet számára kritikusak: „az egész civilizációnk és gazdaságunk nagyon finoman van hangolva egy éghajlatra, egy szezonális ritmusra, egyfajta csapadékeloszlásra, és sorolhatnám tovább”.

Korábban tojnak a madarak

A tavaszok melegebbé válásától nem függetlenül több országban megfigyelték a kutatók, hogy egyes madárfajok korábban raknak tojást. Egy tavalyelőtti amerikai kutatás 72 madárfajt vizsgált meg Chicago környékén. Ezeknek nagyjából a harmada akár 25 nappal korábban rakja a tojásait, mint egy évszázaddal ezelőtt.

Egy másik kutatás 60 Nagy-Britanniában és Hollandiában megtalálható fajt tanulmányozott. Ezek közül például a csilpcsalpfüzikék nagyjából 12 nappal korábban rakják tojásaikat, mint az 1960-as években. A kutatók szerint ez olyan mértékű változás, amely akár az ökoszisztéma egyensúlyát is képes megbontani. Ennek többek közt az az oka, hogy a korábbi indulás versenyelőnyt jelent, és hatással van a többi faj számára elérhető táplálék mennyiségére.

Kapcsolódó bejegyzések

Meddig gyönyörködhetünk még a fecskék röptében?

Számos veszély leselkedik a fecskékre. Ezek ellen muszáj tennünk, ha nem akarjuk elveszíteni őket. Utóbbi esetben mi is rosszul járnánk.

Kitolódó szúnyogszezon

A klímaváltozással egyre hosszabbá váló meleg időszak miatt ma már februártól október végéig számíthatunk a szúnyogok jelenlétére. Ráadásul a változó körülmények egyre valószínűbbé teszik az idegenhonos, új betegségeket hordozó fajok megjelenését. Ez a probléma pedig már nemcsak a növényeinket vagy épp a pénztárcánkat, hanem közvetlenül minket, embereket is fenyeget.

Korábban a komolyabb tavaszi felmelegedéssel április környékén jelentek meg az első szúnyoggenerációk, majd legkésőbb szeptemberben el is tűntek a következő tavaszig. Mindeközben a nyári szárazságok idején a vérszívók aktivitása is csökkent, és napközben sem voltak kifejezetten zavaróak, inkább az esti szürkületkor és éjjel váltottak támadó üzemmódba, ahogy Kuruc Kornélia, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának, a Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoportnak a vezetője mondta. Ez azonban az elmúlt 10 évben megváltozott, az új fajokkal (mint amilyen például a tigrisszúnyog) pedig új betegségek is megjelentek.

A vektorok által terjesztett betegségek olyan fertőzések, melyek különféle állatok, például szúnyogok, legyek vagy más ízeltlábúak közvetítése révén terjednek az emberek között.

A vektorok terjesztette betegségek a változó klíma és a szélsőségessé váló időjárás nyomán új területeket hódíthatnak meg. A szúnyogpopulációkat a mérsékelt övben a hideg téli hónapok tartották kordában. Ezek megszűnése viszont nemcsak az őshonos populációknak kedvez, hanem azt is lehetővé teszi, hogy egzotikus betegségeket hordozó idegenhonos fajok jelenjenek meg. Ennek köszönhetően akár már a közeljövőben megjelenhet Magyarországon is a Dengue-láz és a malária. És ahogy a fent idézett szakértő mondja, nem az a kérdés, hogy lesz-e például Dengue-járvány Magyarországon, hanem az, hogy mikor.

De nem csak a szúnyogok lehetnek problémásak. Ahogy dr. Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoportjának vezetője korábban a Greendexnek adott interjúban elmondta, „a klímaváltozásnak köszönhetően nemcsak a „megszokott” kullancsok, hanem olyan más élősködőfajok – köztük invazív kullancsfajok – is megtalálhatják itt a számukra kedvező feltételeket, akik eddig nem voltak őshonosak”. Ezek a jövevények pedig súlyos fertőzéseket hordozhatnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Kullancsszezon: könnyen bejuthatnak délről új betegségek az országba

A várva várt tavaszi kirándulások kellemetlen kísérői a kullancsok. Kevesen tudják, hogy új, veszélyes kórokozók bukkanhatnak fel Magyarországon a klímaváltozás miatt, amelyeket pont ők terjesztenek. A kutatók a lakosság segítségét kérik, hogy minél pontosabb képet kaphassunk a fertőzöttség mértékéről. A kórokozók járványtanával és ökológiájával foglalkozó biológussal, dr. Földvári Gáborral beszélgettünk arról, hogy mit lehet tenni védekezésképpen, és mire számítanak a jövőben.

Egyelőre nem látszik a folyamat vége

A felmelegedés motorja az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ezek légkörbe eregetésének fékezése, illetve koncentrációjuk csökkentése kulcsfontosságú lenne a klímaváltozás lassításához, illetve megállításához. Ehhez képest a legfrissebb adatok szerint 2023-ban soha nem látott szintre emelkedett a három legfontosabb és legelterjedtebb üvegházhatású gáz koncentrációja.

Mára köztudottá vált, hogy a klímaváltozás nem szükségszerűen jelent felmelegedést. Ahogy a Greta Thunberg neve alatt futó, tavaly magyarul is megjelent Klímakönyv egyik tanulmánya írja, a legtöbben nem globális felmelegedésként érzékelik a körülöttünk zajló folyamatokat. Helyette „globális furcsásodást” tapasztalunk. A melegedés önmagában talán a kisebb probléma, ám belőle fakad az a számos, korábban csak nagyon ritkán vagy soha nem tapasztalt időjárási esemény, amely tényleg gondokat okoz.

A bevezetőben feltett kérdésre tehát azt válaszolhatjuk, hogy ha mostantól nem is lesz minden tavasz ilyen, a kiszámíthatatlanabbá váló éghajlat és a régiónkra is alapvetően jellemző melegedési trend miatt jó esélye van annak, hogy nem ez volt az utolsó nyárias tavaszunk.