Az utak hatása messze túlmutat az állatgázolásokon, pedig még erre sincs varázsütésszerű megoldás. Mivel tehetnénk az elütések ellen? Milyen környezeti hatásai vannak még az utaknak, amelyek miatt sürgősen újra kellene gondolnunk a közlekedést?

Alagutak, felüljárók, kerítések: mivel csökkenthetők leginkább a gázolások?

E három megoldás valamelyikét vagy többet kombinálva sokfelé alkalmazzák, a különböző technológiák hatásosságáról azonban igen korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre, elsősorban a nagyobb állatokról vannak pontosabb ismeretek [1, 2]. A kutatásokból az rajzolódik ki, hogy az elütések mérséklése leginkább kerítésekkel érhető el, nélkülük a felüljárók vagy az alagutak nem sokat érnek [1]. Léteznek egyéb technikák is, mint például vadriasztó reflektorok vagy a vadak mozgását érzékelő technológiák, ezek eredményessége azonban meglehetősen korlátozott. Céljuk sokszor elsősorban a közlekedésbiztonság javítása, azaz leginkább a nagyobb testű állatokkal való ütközés elkerülése, és még ezen a téren is hagynak kívánnivalót maguk után, más állatok elütéséről nem is beszélve. A leghatékonyabb védelemnek a kerítések, illetve az ezekkel együtt telepített vadátjárók számítanak. Az elütések számát akár jelentős mértékben is csökkenthetik, de a 100 százalékos csökkentéstől igen messze vannak [1]. Ha pedig az utak komplex ökológiai hatásait nézzük, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a „megoldások” a legnagyobb jóindulattal is csak részmegoldásnak nevezhetők a közúti közlekedés okozta gondokra. Fontosak, de önmagukban nem elegendőek.

Túl az elütéseken: légkör, talaj és víz

Maga az útépítés is jelentős környezeti hatásokkal jár (gondoljunk csak a szükséges nyersanyag bányászatára és szállítására), de az elkészült úthoz is kiterjedt környezetmódosító hatások kapcsolódnak. Korábbi cikkeinkben említettünk is néhányat ezek közül. Az egyik ilyen nyilvánvalóan az utakat használó járművek által kibocsátott üvegházhatású gáz éghajlat-módosító hatása, de más káros anyagok is a környezetbe kerülnek a forgalom következtében. Olyan illékony vegyületek kibocsátása kapcsolódik a járművekhez, mint a szén-monoxid, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, továbbá kis méretű szilárd szennyezők is keletkeznek [3]. Az utak számlájára írható kémiai szennyezések egy része az út közvetlen közelében hat, egy részük viszont távolabbra is eljut. Az utak lassíthatják és gyorsíthatják is a víz lefolyását egy adott területen. A víz folyásának sebességét módosítva az eróziót is befolyásolják, sőt a vízfolyások alsóbb szakaszain növelhetik az áradás esélyét [3]. A közlekedésből adódó zajszennyezés szintén nem elhanyagolható: az ember életminősége mellett erősen hat a jelentős részben hangokkal kommunikáló állatok, például a madarak életére is. Az utak fizikai struktúrája lokálisan befolyásolja többek között a szélirányt és -sebességet, valamint a hőmérsékletet is [3]. Az utak sózása hozzájárul a közvetlen környék talajadottságainak megváltozásához, ami meglepő következményekkel járhat.

Egyeseknek út, másoknak akadály

Egy tengerparti sókedvelő, jövevényként már hazánkban is felbukkant növényfaj elterjedési területe az utak mentén akár évi 62–65 kilométerrel is megnőhet a szakirodalmi adatokat alapul véve, aminek a hátterében az utak sózása is áll. Vannak azonban olyan élőlények is, amelyeknek az utak komoly akadályt jelentenek. Akár azért, mert sok egyed elpusztul járművel való ütközés következtében, akár azért, mert az utak taszítóak számukra (például a zaj, a nagy forgalom miatt), ezért elkerülik őket. Így sok faj számára romlik a tájak átjárhatósága. A szaporodóhelyként nem szolgáló területek, amelyeken csak átutaznának, egyre inkább halálossá válnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Ne tekintsük járulékos veszteségnek az elgázolt állatok millióit! – Utak és élővilág 1. rész

Európai utakon megközelítőleg 194 millió madár és körülbelül 29 millió emlős veszti életét évente! Vannak állatfajok ahol tömeges pusztulásról beszélhetünk.

Némi pozitívum

Az útszegélyek bizonyos esetekben fontos menedékként szolgálhatnak ritka, különleges fajok, többek között vadon élő orchideák számára is [4]. Ennek oka az, hogy az utakat gyakran olyan élőhelyek szegélyezik, melyeket rendszeresen, de nem túl intenzíven kaszálnak, ezzel kedvező feltételeket teremtve például az úgynevezett féltermészetes élőhelyeken gyakran előforduló fajok számára. Ez persze azt jelenti, hogy természetvédelmi szempontból nem az út, hanem a vele összefüggésben be nem szántott vagy be nem épített terület értékes. Az utak szélesítését ezért sem kellene túlzásba vinni.

Út a vadonba

Az utak akkor is növelhetik az állatok mortalitását, ha a kis forgalom miatt az állatok elütése (roadkill) kevésbé jelentős. Miattuk ugyanis az emberek olyan területekhez is könnyebben hozzáférhetnek, melyek megközelítése az útépítés előtt nehézségekbe ütközött. Ez különösen nagy probléma a trópusi őserdőkben, ugyanis számos fajra nézve súlyos következményekkel jár, hogy a vadászok mélyebben be tudnak hatolni az erdőkbe. Itt érdemes megjegyezni, hogy például Amazónia esetében az utak létrejötte, amelynek „mellékterméke” a szóban forgó hatás, maga is melléktermék: méghozzá a fakitermelésé [3].

Csökkentenünk kellene a forgalmat és az útépítéseket!

Ha a teljes képet vesszük szemügyre, nyilvánvalóvá válik, hogy olyan összetett problémarendszer kapcsolódik az utakhoz, amely lehetetlenné teszi az egyszerű technológiai megoldást. Egyszerűen túl kevés, ha egy-egy szembetűnőbb problémára adunk valamilyen részmegoldást, a többivel pedig nem törődünk. A problémarendszer érdemi kezeléséhez a közlekedés, az útépítések mértékének csökkentésére is szükség van a vezetési szokások módosítása mellett. A cikkben említett megoldások ez utóbbit nem helyettesíthetik, hanem kiegészítik. (Ebben viszont fontosak!) A közlekedés átalakítására van szükség, de vajon milyen lehet egy másfajta közlekedési rendszer? Az utak és az élővilág kapcsolatával foglalkozó cikksorozatunk következő részében ezt a kérdést járjuk körül.

Irodalmak:

[1] Rytwinski, T., Soanes, K., Jaeger, J. A., Fahrig, L., Findlay, C. S., Houlahan, J., … & van der Grift, E. A. (2016). How effective is road mitigation at reducing road-kill? A meta-analysis. PLoS one, 11(11), e0166941.

[2] Oddone Aquino, A. G. H. E., & Nkomo, S. P. L. (2021). Spatio-temporal patterns and consequences of road kills: a review. Animals, 11(3), 799.

[3] Coffin, A. W. (2007). From roadkill to road ecology: a review of the ecological effects of roads. Journal of transport Geography, 15(5), 396–406.

[4] Fekete, R., Bódis, J., Fülöp, B., Süveges, K., Urgyán, R., Malkócs, T., … & Molnár V, A. (2020). Roadsides provide refuge for orchids: characteristic of the surrounding landscape. Ecology and evolution, 10(23), 13236–13247.