Gyökeres változtatások szükségesek a járvány után világunk fenntarthatósága érdekében, írja jelentésében az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC), melynek magyar nyelvű összefoglalóját az MTA jelentette meg. Ennek rövidített változatát adjuk közre az alábbiakban.

Az EASAC közleménye szerint bár az első bizonyítottan hatékony koronavírus-vakcinák hamarosan kezdődő tömeges alkalmazása fényt gyújtott az alagút végén, a „rendes kerékvágásba” való visszatérés hosszú távon nem minden tekintetben jó. 

Sőt a jelentés a gyökeres átalakítás szükségességét hangsúlyozza, az angol transformative jelző szinte minden oldalon (és fejezetcímként is) felbukkan. A szerzők szerint az eddigi intézkedések kevésnek bizonyultak. Többek közt az ENSZ által meghatározott 17 fenntartható fejlődési céljának megvalósításában, a klímaváltozás mérséklésében és a biodiverzitás csökkenésének megállításában is elmaradást mutatunk.

A gyökeres változás alatt az alapvető és a teljes emberi világra kiterjedő, rendszerszintű átalakítást értjük, ami a technológiát, a gazdaságot és a társadalmi viszonyokat egyaránt érinti.

Az EASAC-jelentés jelenre vonatkozó fő megállapításai szerint, bár az emberiségnek szüksége van egy élhető bolygóra, a népesség növekedése és az ebből következő fogyasztás már a bolygó teljesítőképességének határait feszegeti. A klímaváltozás gyorsabban súlyosbodik annál, mint hogy azt a párizsi egyezmény rendelkezései megállíthatnák. A globális felmelegedés pozitív visszacsatolásként felgyorsítja saját folyamatait. Eközben az üvegházgáz-kibocsátás szükségesnek ítélt csökkentése és a ténylegesen elért eredmények közötti szakadék egyre szélesedik.

A jelentés a borús jelen állapot leírása mellett átfogó ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók számára. A teendők sokrétűek, hiszen az élet gyakorlatilag minden aspektusát érintik, mégis csoportosíthatók. A kutatók szerint az alábbiakra van szükség:

• Az állami támogatások jelenlegi rendszerét, amely értékelésük szerint még mindig főként a fenntarthatatlan és környezetszennyező iparágak továbbélését segíti, át kell alakítani, hogy a környezettudatos gazdasági ágakat segítsék.
• Átfogóan meg kell vizsgálni az összes szektor, az egymástól látszólag távol eső területek problémáit is.
• A problémakövetés helyett megelőző jellegű intézkedéseket kell hozni a természet védelmében.
• Meg kell őrizni az eddig ellenálló természeti és szociális rendszerek életképességét a bizonytalanság közepette is.

Kapcsolódó bejegyzések

Megszületett az EU-s klímamegállapodás, 55%-os kibocsátáscsökkentés a cél 2030-ig

Az európai uniós tagállamok vezetői megállapodást kötöttek az éghajlatpolitikai célkitűzésekről, amelyek szerint az unió 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását

A jelentés írói fontosnak tartják azt is, hogy a konkrét cselekvési tervek kidolgozásakor ne csak a természettudományos szempontokat, hanem a társadalomtudományi megfontolásokat is vegyék figyelembe, hiszen a cselekvési pontok sok esetben ütközhetnek ellenállásba. Ezek a megfontolások többek között fenntarthatatlan iparágakhoz fűződő érdekeket védőket és az elitet érintik illetve a transzformatív változások kidolgozása és végrehajtása szempontjából rövid időre megválasztott kormányzatokokat.

Az EASAC felkért kutatói minden nehézség ellenére bíznak abban, hogy a szükséges változtatások keresztülvihetők, és az Európai Unió az ideális szereplő, hogy e reformok kezdeményezésével az egész világnak utat mutasson. A tanulmány szerzői az alábbiakat javasolják arra vonatkozóan, hogy a járvány remélhető lecsengésével olyanná formáljuk világunkat, hogy csökkenjen a további, még sokkal súlyosabb krízisek kockázata:

• A GDP-t az emberek jóllétét jelző indikátorokra kell cserélni. El kell fogadni, hogy az emberi jóllét csak a természet teljesítőképességén belül képzelhető el.
• A világ energiatermeléséből ki kell vonni a szenet, és ezt a törekvést függetleníteni kell az elszigetelt érdekcsoportok befolyásától. A G20-országok által előirányzott, a járvány utáni talpra állást segítő támogatási programokban máris kétszer annyi pénzt szánnak a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló iparágaknak, mint a megújulóknak.
• A támogatási programok miatt a fenntarthatatlan mezőgazdasági termelés változatlan formában való megőrzése továbbra is érdeke az ebből élő érdekcsoportoknak, miközben a társadalmi csoportok fogyasztása közötti jelentős különbség mérséklésére kellene inkább áldozni.
• A közvélemény figyelmét még a politikai döntések meghozatala előtt fel kell hívni a klímaváltozás, illetve az emberi tevékenységgel összefüggő más káros folyamatok elleni lépések szükségességére. Így megelőzhető (vagy legalábbis csökkenthető) a tájékozatlanságból adódó ellenkezés. Ezzel együtt küzdeni kell az álhírek ellen, mert az ellenérdekelt csoportok legalább akkora erőforrásokat mozgósíthatnak a közvélemény manipulálására, mint a hivatalos szervek.
• A legnehezebb, mégis legfontosabb kihívás a gazdaság szereplőinek meggyőzése a változtatások szükségességéről. El kell hinniük, hogy az új típusú gazdaságban jobb üzleti lehetőségeket találhatnak, mint a régi, szénalapú iparágakban.