Kövesd az Edda példáját, és még ha nem is engedhetjük magunknak a jelenlegi ingatlanpiaci árak között, hogy elköltözzünk, mindenképp érdemes minimalizálni a nagyvárosban töltött időt.
A városi lét a kezdetektől kihívást jelent az ember számára, ugyanis maximum nagyjából pár száz fős kolóniákra vagyunk „kalibrálva”. Ezen felül az egymástól való elidegenedés exponenciálisan nő.
A tömegemberré válás elkerülhető azonban, ha elsőként azon közösségeinkre koncentrálunk, amelyekkel a kulturális kohézió magától értetődő. Ehhez azonban fel kell ismernünk az ettől megfosztó körülményeket. Ilyenek a fogyasztói társadalom templomai, a plázák, ahol az emberi alkotás és együttműködés ellentéteit vásárolhatjuk meg.
Járjunk ehelyett piacra, és mindig igyekezzünk ott vásárolni, ahol legalább egy-két lépésen belül emberre lelünk a folyamatban, hiszen a tárgy személyessége éppoly fontos, mint a funkciója. Gondoljunk csak eleinkre, akik még a köcsögöket is díszítették, hogy valamit hozzáadjanak a világhoz!
Ehelyett a tömegtermék csak funkciójában létezik, az esztétikumot mellőzi, ezáltal megszűnik személyes lenni, ami pedig kapcsolódási pontot teremtene a készítő és a végfelhasználó között.
Ne vegyünk részt a város gyorsulásában, mert a hamis sebességérzet megrekeszt minket az emberietlen közegben! Ehelyett fogjuk a legszűkebb családunkat és barátainkat, és menjünk ki a zöldbe!
Kapcsolódó bejegyzések
Betonadó, betontörés és parkosítás – lengyel és holland gyakorlatok a fenntartható városokért
Lengyelországban a korábban csak bevásárló központok által fizetett betonadót még több adóalanyra tervezi kiterjeszteni a kormány.
