A tavaszi nagytakarításnak egy jó nagy kacatválogatással kell kezdődnie, hiszen miért is suvickolnánk tisztára olyan holmikat, amiket nem használunk? A lakás lomtalanítására a különböző szakértők eltérő módszereket ajánlanak.
A tavaszi napsütésben valahogy jobban látszik, ha egy lakásban túl sok a kacat, ha valamelyik holmi már nagyon viseltes, ha mindent beborítanak a sohasem használt cuccok. Ideje leválogatni ezeket, és új fejezetet nyitni.
A leválogatáshoz azonban kell pár trükk, máskülönben véget nem érő nosztalgiázássá válik, amelynek végén minden marad úgy, ahogy volt — mi pedig két héttel később megint azt vesszük észre, hogy mozdulni sem lehet a lakásban. Ez nemcsak fizikai teher, hanem lelkileg is nyomasztó.
A lomtalanítás a szisztéma megalkotásával kezdődik. Joshua Becker (A kevesebb több — Örömteli minimalizmus című könyv szerzője) szerint érdemes a lakás helyiségeit a következő sorrendben rendbe tenni: nappali, hálószobák, ruhásszekrények, fürdőszoba, konyha és étkező, otthoni iroda, garázs vagy tároló, kert. Tehát ne a spájzzal vagy a pincével kezdjük, hanem a lakás leginkább használt részeivel. Addig csináljuk, amíg a végére nem érünk, nem szabad feladni közben.
A téma ismert szakértője, Marie Kondo (a Rend a lelke című könyv szerzője) szerint azokat a holmikat tartsuk meg, amelyek örömmel töltenek el bennünket. Egy másik hozzáértő, Gretchen Rubin szerint azokat, amelyekből energiát nyerünk. Joshua Becker pedig azt ajánlja, hogy minden tárgy felett kérdezzük meg magunkat: valóban szükségünk van erre?
Jacki H. Brown kanadai specialista azt tanácsolja, hogy válogatás közben tegyünk fel magunknak három kérdést:
1. Ha ezt a tárgyat meg kellene vásárolnunk teljes áron, vajon adnánk-e pénzt érte?
2. Ha valaki olyantól kapnánk ajándékba ezt a tárgyat, akit ki nem állhatunk, vajon akkor is megtartanánk-e?
3. Az adott tárgy ébreszt-e bennünk boldog emlékeket?
Nyilvánvaló, hogy ezekre a kérdésekre elgondolkodtató válaszok fognak születni. Így talán jobban kiderül, hogy mi az, amit nyűgként hurcolunk magunkkal évek óta, és mit volna érdemes valóban megőrizni.
A holmikat többféle módszerrel szortírozhatjuk. Lehet három halomba pakolni (kuka, adomány, maradó), lehet öt halomba pakolni (létfontosságú, maradnia kell; gyakran használt, maradhat; az elmúlt fél évben nem használt, ezért kérdéses; nem emlékszem, mikor használtam, de hátha még jó lesz; sohasem használt, szezonális, specializált).
De talán ezeknél is hasznosabb, ha először inkább két kupacot alakítunk ki: az egyikbe mennek azok a holmik, amik jelen életünkben használatosak, például azok a ruhák, amelyek pont jók ránk, azok a sporteszközök vagy háztartási felszerelések, amelyeket hetente többször használunk stb.
A másik kupacba mennek azok a holmik, amelyek a múltbeli vagy egy elképzelt (és talán soha meg nem valósuló) jövőbeli énünk kellékei: azok a ruhák-cipők, amelyek már nem jók ránk, de még őrizgetjük (kerti munkához jó lesz!), vagy például egy hangszer, amelyen „majd egyszer ha több időnk lesz mindenképpen” meg szeretnénk tanulni játszani. Pedig ezekkel csak arra emlékeztetjük magunkat mindennap, hogy 1. mi múlt el, 2. mit nem értünk el. Egyik sem jó üzenet.
(Forrás: 365.reblog.hu Kép: pexels.com)